Olvasandó: Zsoltárok 145
Kiemelt ige: Zsoltárok 145,14-21
„Támogat az ÚR minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt. Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt. Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen. Az ÚRnak minden útja igaz, és minden tette jóságos. Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket. Megtartja az ÚR mindazokat, akik őt szeretik, de a bűnösöket mind elpusztítja. Az ÚR dicséretét hirdeti ajkam, áldja mindenki az ő szent nevét mindörökké!”
Kedves Testvérek! Ez a zsoltár az ószövetség költészeti stílusában megfogalmazott bizonyságtétel Istenről. A zsoltárban megfigyelhető az, hogy a zsoltáros elmondja azt, amit mások mondanak Istenről, és utána beszél egyes szám első személyében, hogy mit gondol ő Istenről. A zsoltáros az általános bizonyságtételből a személyesbe mutat. Elmondja, miket mondanak Istenről és ezek csodálatos dolgok, nagyon bátorító jellemvonásai Istennek és eljut oda, hogy ő maga vall Istenről. Azt, amit én Istennel kapcsolatosan átélek, tapasztalok és tudok, és ez a része a zsoltárnak különösképpen is csodálatos, mert már úgy vall a zsoltáros Istenről, mint aki kegyelmes és irgalmas Úr, mint aki jó mindenkihez, könyörületes minden teremtményéhez. Úgy beszél róla a zsoltáros, mint aki támogat minden elesetett, fölsegít minden görnyedőt, akire föl lehet nézni, mert ő idejében ellátja az övéit. Aki megnyitja kezeit, hogy megelégítsen minden élőlényt. Elmondja, hogy tudom, az Úr közel van mindenkihez, aki igazán hívja. És azzal fejezi be ezt a zsoltárt, hogy az Úr dicséretét hirdeti ajka. Az az a zsoltáros az általánosból, hogy mások mit mondanak Istenről, eljut a személyesig, a személyes vallomásig, minden valószínűleg úgy, hogy erről saját tapasztalata van. Különben nem mondaná azt, hogy én javaslom mindenkinek, hogy ezt az Urat kövesse és keresse, ha nem volna személyes az ő átélése tapasztalata, akkor nem buzdítaná arra az olvasókat, hogy legyetek ti is a követői.
Amiben bizonytalanok vagyunk, azt általában megőrizzük magunknak, azt csak a felelőtlen ember adja tovább, amiben bizonytalan. Ha hallunk valamilyen hírt és nem vagyunk benne biztosak, hát azért a normális emberi viszonyban, az ember utána jár, mielőtt tovább adom. Hát az Isten dolgaival nem kellene így lennünk? Hogy, amit tudunk, hallottunk róla, a felől személyes bizonyosságunk alapján kellene bizonyságot tennünk és beszélnünk.
Kedves Testvérek! Aki az Isten országának a közelében van, mindannyian szembesülünk azzal, hogy Istenről a bizonyságainkat meg kell fogalmazni. Jézus Krisztusról és Istenről mindazt, amit tudunk, hiszünk meg kell vallanunk. Mert az Isten ügye egy személyes ügy. Mi a te személyes bizonyosságod felőle? Így tesz Jób hitvallást és bizonyságot: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.” Jób 19, 25. Adja Isten, hogy te is azt tud mondani, amit a zsoltáros: „Az Úr dicséretét hirdeti ajkam, áldja örökké minden ember az ő szent nevét!” Ámen
Sápi Zsolt
lelkipásztor, Badaló, Macsola
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. szeptember 1.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. szeptember 3. >>>
