Olvasandó: Apcsel 1,9-14.
Kiemelt ige: Apcsel 1,9
„Felhő takarta el őt a szemük elől.”
Jézus elment. Ez tény. Akárcsak a születése, szenvedése, halála és feltámadása. Ha azt halljuk vagy mondjuk, hogy valaki elment, elhagyott, akkor a magunk állapotát egyedül maradtnak érezzük. Ez egy megváltozott kapcsolat ránk és a másikra nézve is. Ennek előzménye az, hogy elköszönünk egymástól. Jobb esetben. Ha tudunk.
Minden búcsúzás fájdalmas. Én nem szeretek búcsúzkodni. Így kerülöm a negatív részét ennek. Azzal bátorítom magam, hogyha nem köszöntem el végleg, akkor fogunk még találkozni. De talán az az oka, hogy sokkal könnyebb nem búcsúzni, mint fájdalmasan arra gondolni, hogy nem fogunk többet találkozni.
Vannak ilyen végleges elköszönések. Ott van mindig a reménység hogy igen, de talán belül a szívünk mélyén tudjuk, hogy nem biztos ez. Sok iskolás tablón, meghívón ott a dátum és a mondat: Találkozunk! Aztán ez általában egy ígéret marad. Mert annyi minden jön közbe. Egy felsőoktatás öröme és terhe, egy új baráti közösség, új időbeosztás. Minden megváltozik.
Ma már nem divat a levélírás. Lassú lett. De valamikor a távolság leküzdésének ez volt a legkönnyebb módja: írtam neki, ő pedig válaszolt. Aztán a kapcsolat így működött valahogy. Nem szakadt meg teljesen. A digitális korban sokkal könnyebb kapcsolatot tartani. Most annak van a veszélye, hogy nincsenek mély kapcsolatok. Felszínes, mert sok emberrel barátkozom. Bármikor írhatok, de talán ez teszi nehézzé, mert mindig halasztom.
Ma előttünk van egy ünnep. Mennybemenetel ünnepe. Jézus ünnepélyesen elköszön tanítványaitól. Hiszem, hogy szomorúak voltak, és szívesen marasztalták volna Jézust. Az Úr látja, hogy szomorúság tölti el a szívüket. Már attól, hogy mondja nekik ezt a szomorú hírt. (János 16,6) De ő azt mondta, hogy el kell mennie, mert másképpen nem jön el a Vigasztaló Szentlélek. Jézus úgy nevezi, hogy Pártfogó. (János 16,7)
Úgy akar elbúcsúzni, hogy ne érezzék fájdalmasnak a távozását. Lehetett volna titokban tartani. Nem lett volna ünnepi kivonulás a hegyre és látványos felemelkedés. Akkor a tanítványok örök várakozásban éltek volna, hogy vajon mikor bukkan fel újra valahol. Ők is, mi is tudjuk, hogy lezárult egy szakasz Jézus életében.
Ez a földi élet a halállal zárul. Ezt mindenki tudja. De Jézus a halál legyőzésével egy másik pontra irányítja a figyelmünket: lezárul a földi jelenlét is. Kicsit talán azt is érzem ebben, hogy nem kell a szellemvilággal kapcsolatot keresni, nem kell az elhunytak felől érdeklődni. Ezek lezárt dolgok. Jézus életét már nem a szokott módon fogja tovább élni. Elmegy, vissza az Atyához. Titokzatos ez a pillanat. Egy felhő takarja el. Lukács így írja. Márk csak annyit mond: felemeltetett. Ez is titok. Van, ami rejtve marad. Nem kell kutatni. A tanítványok se nagyon tudják mit tegyenek. Máté evangéliuma azt emeli ki ott a hegyen, ahol Jézus a tanítványaival van, hogy a missziói parancs szerint menjenek és tegyenek minden népet tanítvánnyá. A felhő eltakarja a mennybe vezető utat. Elrejti Jézust. Ne tovább! A földön van tovább! Itt van a ti feladatotok. Ez megadatott, hogy lássátok van a földi világon túl egy hely számotokra is.
A Zsidók 12,1 szerint minket is körülvesz egy felhő: a bizonyságtételek nagy fellege. A Zsid 11 hithősei ennek részei. De az egész egyháztörténelem is, egészen a mai napig. Vannak hitvalló keresztyének. Vannak, akik csendesen végzik a szolgálatot, minden reklám nélkül. Vannak hangosabbak és csendesebbek, de valamennyien ugyanabban a felhőben vagyunk. A hithőseink példája felhőként vesz körül és figyelmeztet: nem vagyunk egyedül a harcban.
Az 1Kor 10,2-ben azt mondja Pál, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. A felhő Isten jelenlétét mutatja az Ószövetségben. Ő tölti be a templomot. De Isten népe átéli a tengeren való átkelésben a keresztséget is. Az Istenhez való tartozást. És ott van Krisztus is, az élő Kőszikla. Az élő vízforrás.
Érezzük hogy milyen mélységek nyílnak meg itt, amikor csak annyit látunk hogy Jézus elmegy? Itt a folytatás ígérete, a megerősítésé a Szentlélek által. Itt vannak Isten titkai és kijelentett dolgai. Az első egyház ígérete és a folytatás is. De az angyali magyarázó követek Jézus visszajövetelére is ráirányítják a figyelmet. Abban a várakozásban élünk, hogy nem végleges Jézus hiánya. Egyszer lesz belőle újra boldog találkozás, viszontlátás. Ő azt ígérte hogy minden nap velünk van, de a mennyben szüntelenül közbenjár értünk. Ebben a kettősségben várjuk vissza Isten Szentlelke által a dicsőséges Mennyei Királyt: Jézus Krisztust!
Addig míg várunk, nem kell ég felé bámulni, mert úgysem látunk semmit. A várakozás szolgálatot jelent. Együtt imádkozni, kitartóan, egy szívvel és lélekkel. Ezt értették meg Jézus tanítványai. Nekünk is feladatunk ma hogy tudjunk együtt kitartóan várni és imádkozni! Ámen
Dávid Árpád
lelkipásztor, Mezőgecse, Tiszacsoma, Nagybakta
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. május 8.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. május 10. >>>
