Olvasandó: Zsoltárok 35
Kiemelt ige: Zsoltárok 35,9
„Én pedig ujjongok az Úrnak és örvendezek szabadításának.”
Ismert zsoltárénekünk a 35. zsoltár. Perelj Uram perlőimmel. Talán azért érezzük közel zsoltárénekként, és azért lett „népszerű”, mert az ember vágyakozik valami örök igazságra. Létezni kell ilyen igazságnak, mondják még a világiak is. Mi azt mondjuk, hogy ez az isteni igazság. Szembetaláljuk magunkat egy ellenséges, gyűlölködő világgal, és nincs más, akit segítségül hívhatnánk: csak az Urat. Egyre inkább így érzi magát az istenfélő ember. A világ nem érti, miért nem fogadjuk el az ő irányítását, terveit és gondolatait. Vagy nagyon is jól tudja, hogy miért: mert van egy mennyei tanácsadónk.
Az Ószövetségi képben ott van Izrael, akinek harcolnia kell, először az ígéret földjéért, majd a megtartásáért. Dávidnak a királyságért kell Saullal szembe menni. Talán azokra gondol ebben az imádságban, akik róla visznek rossz híreket az uralkodónak, amiért neki menekülnie kell végül. Katonákat gyűjt, de nem harcol ellene. Lehet-e harcolni fegyverrel rosszakarók ellen? Később sokat háborúzott, mint király, de itt érezni, hogy tudja: létezik lelki harc is. Lelkileg is ki kell tartani. Az tud győzni, aki lelkileg is kitart. A kitartó ember marad meg a végén, nem az erős. Megmaradni annyit jelent, mint megőrizni azt, amit ránk bíztak.
Harci zsoltár ez, melyben ott a remény a győzelemre, de a veszély is a vereségre. Frontvonalak vesznek körül ma is. Ezek lehetnek állandóak vagy naponta változhatnak. Vannak egyéni és közösségi frontok. Meg kell harcolni a saját életterünkért, igazunkért a családban kicsiben. De ez a harc ott van egy munkahelyi beszélgetésben, ahol várjuk, hogy elismerjenek és igazat adjanak nekünk. Ott van minden elvégzett munka mögött. El kell ismerni, ismertetni, hogy jó. A világban is mindenki meg szeretne győzni, mert szerinte neki van igaza. A hírek azt mondják el, amit mások mondani akarnak nekünk. Talán már nincs is mit mondani a másiknak, vagy nem is akarunk megint osztozni, de belenyugodni sem ebbe a helyzetbe. Nem szűntek meg félelmeink. Magunkra nézünk és látjuk, hogy eddig bírtuk, de most már elfogyott a jó szó, a türelem, a megértés talán a szeretet is.
Dávid itt az Úrhoz kiált. Nem mennyei seregeket kér. Érdekes módon az első mondat a lelki harcra utal. A perlés- pereskedés szópárbaj. Belefáradtál már az osztozásba? Abba, hogy mindig másnak van igaza? Rád kényszerítik mások vélt igazságát és te tudod hogyha nem engedsz akkor csak osztozás lesz a vége megint?
Isten szava szóljon! Szóljon úgy, hogy ott van a segítség ígérete benne. A legnagyobb bátorítás, amit várunk: Én megsegítelek téged! (3.v.) Ezt kéri Dávid is. Miben kell Dávidot megsegíteni? Talán először abban, ahogyan mondja, hogy „ok nélkül” vannak ellene. Ebben ott van a csapda, üldözés, hibáztatás, veszedelem, hamis tanuk. Sokan szidják. Annyira fáj ezt látni, amikor a másik szidása, hibáztatása ipari méretet öltött a mai világban. Mintha örök gyűlölet lenne a szívek mélyén, amikor valakit hibáztatni kell és a vétkest keresni. Milyen hatalom, milyen rend lenne jó mindenkinek, hogy elégedett legyen végre? Megromlott emberi világunkban hibás az ítéletünk, mert hibás a látásunk is. Ezért kerülünk egyre mélyebbre.
A második dolog, ami miatt ebbe a helyzetbe került Dávid, hogy megingott. Lehet uralkodói hiba, erkölcsi bűn. Nem maradt ott a helyes úton. Csak egy hibás lépés, mondják emberek. Egy rossz kegyelmi kérvény, egy rosszul sikerült mondat, nyilatkozat. Valami, amiben hibáztunk. A világ csak erre vár, hogy lecsapjon. Hogyan jut el Dávid oda, hogy kimondja: ujjongok az Úrnak, örvendezek szabadításának? Talán az az első lépés, hogy ne embereknek panaszkodjuk ki magunkat először, hanem az Úrnak. Dávid kiönti szívét az Úr előtt. Minden kérdését felteszi, ami éppen foglalkoztatja. A másik dolog az, hogy rábízza az Úrra. Vannak elképzelései, hogyan csinálja Isten. Rosszakat kíván, mert neki is rosszat kívántak. A vermet ásó essen bele saját vermébe! (8.v.) De ezen is túljut.
A harmadik, hogy Isten közelségét kívánja. (22.v.) Ez azt is jelenti, hogy Isten igazsága is jelen lesz. Ezért magabiztosan tudja mondani, hogy örvendezek és ujjongok. Nem a másik bajának, nem annak, hogy most végre jól megkapta a magáét, hanem az Isten szabadításának. Engem is meg kell szabadítania attól, amit elpanaszkodtam, a másikat is ugyanattól. De áldott az az Isten, aki ezt elvégezni. Méltó minden dícséretre! Senki más nem tud erre elvezetni, csak Ő! Ámen
Dávid Árpád
lelkipásztor, Mezőgecse, Tiszacsoma, Nagybakta
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. május 5.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. május 7. >>>
