Olvasandó: Zsoltárok 34
Mikor valakinek a szívében őszinte istendicséret van, az felcsendűl. A hívő embere szükségében az Urat keresi. A zsoltár feliratából láthatjuk, milyen nehéz helyzetben volt Dávid akkor, amikor ez az imádság elhangzik. Kétségbeejtő helyzetbe került. Saul király halálra üldözte őt, pedig Dávid volt a legkiválóbb vitéze a filiszteusok ellen vívott harcokban. Saulnak a féltékenysége és irigysége azonban gyűlöletté változott és mindenképpen meg akarta ölni Dávidot. Ebben a szorult helyzetében arra gondolt, hogy ha az ellenségének az ellenségéhez menekül, akkor biztonságban lesz. Így keresett menedéket a filiszteus királynál. Ott sem fogadták lelkesen, kételkedtek benne. Mit keres ez itt? Belülről akar valamit megtudni? Szó sem lehet róla, hogy itt maradjon. Amikor Dávid ezt meghallotta, csak úgy tudott megmenekülni, hogy bolondnak tettette magát. Ebben a képtelenül nehéz helyzetben éli át belülről Isten szabadítását. Akkor született meg ez a zsoltár.
Úgy gondolom, sokan kerülünk hasonló helyzetbe ma is, mert sokféleképpen körülvesz minket is a félelem, a csüggedés, a kétségbeesés. Sokszor válik reménytelenné egy-egy embernek, családnak és közösségnek a jövője. Ilyenkor különböző kérdések törnek fel belőlünk: vajon mit hoz a holnap, mikor lesz már vége ennek a feszültséggel teljes időszaknak? Annyira bizonytalan minden. Ilyenkor keressük a kiutat, a megoldást. Mi a megoldás? Dávid megpróbált segíteni magán. Majd valahogy megoldom, majd elbújok, majd elmenekülök. Dávid még egy kis csapatot is gyűjtött maga köré. Szükség esetén meg tudjuk védeni magunkat. Ebből mi lett? A filiszteusoknál Dávid nem találhatott menedéket, és örült annak, hogy ép bőrrel megúszta. Akkor jutott el a felismerésre: Isten a megoldás! Dávid elkezd emlékezni, elkezdi magasztalni Istent, utána pedig kiönti a szívét neki, és ezzel megszabadul minden félelemtől.
Akik Istenre néznek, azok egyszerre rájönnek arra, hogy nem csinálhat velük az ellenségük azt, amit akar. Isten színe előtt zajlik az életük, és Istennek változatlanul hatalma arra, hogy megvédje őket akármilyen ellenségtől is. Amíg csak magára nézett, az ellenségeire nézett, a bajaira nézett, addig azoknak a fogságába került. Most, hogy Istenre néz, kikerül ebből a fogságból.
Minket is kísért mindig az, amikor valami baj támad, vagy összejönnek a bajok, hogy elkezdünk kapkodni. Az ember elcsügged, pánikba esik, depressziós lesz, és megjelenik a félelem. Félünk a jövőtől, egymástól, néha önmaguktól is, addig, amíg csak a bajainkra, csak egymásra és csak önmagunkra nézünk. Mihelyt Jézusra nézünk, minden félelmünkből kiment és békességet ad a helyére.
Hogyan lehet ide eljutni? Le van írva világosan: megkerestem az Urat és megszólítottam az Urat. Ezt tette Dávid ennek érdekében. Őrá bízta a jövőjét, egyedül tőle várt mindent.
Miközben keresi Őt valaki, rádöbben arra, hogy Ő előbb keresett minket. Megkereste és megszólította Istent. Ezért mondhatja el utólag, hogy meghallgatott engem. Az Úr várja, hogy segítségül hívjuk a nyomorúság idején, és keressük Őt kétségeink között is. „Kérjetek és adatik néktek. Keressetek és találtok. Zörgessetek és megnyittatik.” A zörgetés jelzi: bízunk benne. Az ilyen ember átéli azt, hogy „amikor még ajkunkon sincs a szó, Ő már érti azt.
Aki az Urra néznek, azok felvidulnak, akik pedig a körülményekre, azok elcsüggednek. Félelmeink mindig lesznek, legjobb mindjárt Istenre nézni, és ne magunkra, ne az ellenségre, ne a bajainkra. Aki keresi az Urat és megszólítja, azt Ő minden félelméből kimenti és az átéli a szabadítást. Megtelik a szíve olyan örömmel, ami a bajok között is öröm marad, olyan békességgel, amelyik a nehézségek közt is megőrzi őt, sőt még másoknak is jut ebből. „Az Úr kimenti szolgái lelkét!” Tudjad, hogy kimenti a te lelkedet is! Ámen
Cseresznye Albert
lelkipásztor, Hetyen
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. május 4.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. május 6. >>>
