Hordozni a másik terhét!
Kiemelt ige: 4Mózes 11,16-17
„Ezután az ÚR azt mondta Mózesnek: Gyűjts egybe nekem hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy vénei a népnek és elöljárói, és vidd őket a gyülekezet sátrához, hogy álljanak ott veled. Akkor alászállok, és szólok ott veled, és szakítok abból a lélekből, amely benned van, és beléjük helyezem, hogy viseljék veled együtt a nép terhét, és ne egyedül viseld.”
Nagyon sokszor mi is beleesünk abba a hibába, amibe Mózes is beleesett, mégpedig, hogy mindent egyedül akart elvégezni, és sokszor mi is éppen így cselekszünk, mert azt gondoljuk, hogy csak mi vagyunk képesek azt elvégezni s nem merjük rábízni a másik emberre vagy nem is akarjuk. Mózes esetében talán az előző volt igaz.
Mózes Istentől kapta a megbízatását és bár már erőn felüli volt az, amit el kellett végeznie, mégis szó nélkül végezte, de amikor látja, hogy a nép zúgolódik Mózes megszólítja Istent és azt mondja, „miért raktad rám ennek az egész népnek a terhét” (4Mózes 11,11b). Van olyan, hogy el kell jutni odáig, hogy azt mondom Uram nem bírom, és ha ez megtörténik az Úr segít. Az Úr nem akar nagyobb terhet ránk tenni, mint amit mi el bírunk hordozni. Azt mondja Mózesnek, „és szakítok abból a lélekből, amely benned van, és beléjük helyezem, hogy viseljék veled együtt a nép terhét, és ne egyedül viseld”.
Isten egy szuverén Isten és Ő annak ad az Ő lelkéből, akinek csak akar. Rá merjük-e bízni magunkat Isten lelkének a vezetésére? Ámen
Barta Elemér
missziós lelkipásztor
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. május 13.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. május 15. >>>
