Olvasandó: Zsoltárok 30
Amikor egy ilyen zsoltárt kezdünk olvasni, akkor ne csak olvassuk, hanem cselekedjük is a benne leírtakat. Amikor Dávid azt írja, hogy énekeljetek az Úrnak, akkor énekeljetek, amikor azt mondja, adjatok hálát az Ő szentségének, akkor adjatok hálát neki, amikor azt mondja, dícsérjétek, akkor mondjatok dícséretet neki. Örvendetes dolog, hogy ezekre gondolunk olvasás közben, de mindezt meg is kell cselekedni. Ha megfogadjátok a benne lévő bátorításokat akkor nyernek értelmet számotokra a zsoltárok.
Ennek a zsoltárnak a címe: „Templomszentelési ének”. Feltehetjük a kérdést, hogy mi köze van templomszentelésnek a zsoltáríró állapotához? A feleletet az adja meg e kérdésre, ha emlékezünk arra az időre, amikor Isten népe a babiloni fogságból hazamegy és elkezdi felépíteni a jeruzsálemi templomot. Mennyi küzdelemmel és gonddal kellett megküzdeniük. Hányszor tűnt úgy, hogy abba kell hagyniuk az építkezést és nem folytathatják tovább különböző okok miatt. Azért templomszentelési ének, mert a mi lelki templomunk is úgy épül, ahogy az Úrnak temploma épült. Vannak lelkesedések, nekibuzdulások, nagy fogadkozások, és vannak csüggedések, megfáradások, félelemmel teli időszakaink. Lelki templomunk felépítése ugyanazokon a nehézségeken megy keresztül, amilyen nehézségek között épült az Úr temploma. Az ördög arra törekszik, hogy romba döntse életünk.
Emlékezhetünk, hogy Tóbiás és Szamballat minden erejükkel arra törekedtek, hogy megakadályozzák a jeruzsálemi templom felépítését. Amikor a templom mégis felépült, akkor az Urat dicsérő énekek hangja hallatszott belőle. Az Úr tette lehetővé, hogy felépüljön. Ha Isten bennünket magunkra hagyna, akkor pusztulás lenne a sorsunk. A zsoltáríró számára akkor vált bizonyossá az Úr hűsége és kegyelme, amikor meggyógyította és felélesztette lelkét. A gyógyulás és szabadíts után mindig hálaének következik a Bibliában. Isten azért enged meg mélységeket életünkben, hogy ezekben az élethelyzetekben tapasztaljuk meg mi is hűségét és kegyelmét, továbbá nagyon hangosan törjön fel belőlünk a magasztalás, a dicsőítés. A betegség, a gyász és sorolhatnánk még sokat, mind-mind eszköz az Úr kezében, hogy felismerd az Ő nagy kegyelmét.
Milyen dicső dolog, amikor Isten keresztülvezet egy nehéz időszakon, és győztesen hoz ki belőle minket, és a sok szomorúság után, amikor még nem látjuk az Úr kezét, végül az Ő öröme fog betölte minket, és Isten eláraszt az Ő szeretetével, megmutatja célját és tervét. Ahol az ember így könyörög, mint a szoltáríró, ott Isten mindig könyörül. „Ahol könyörgő szív kér könyörületet, ott mindig alászáll a kegyelem”! Aki ezt az imádságot jelen időben tudja mondani, az már megharcolta a „hitnek szép harcát” – ahogyan Pál mondja, s elnyerte az örök életet. (1Tim. 6,12) Mert az isteni ígéret, ami nekünk adatott nem arra vonatkozik, hogy az ő gyermekeinek soha, semmilyen baja nem lesz, mindnyájan betelve az élettel, bajok nélkül, jó vénségben fogunk a sírba szállni, hanem arra, hogy ő nem fog minket cserben hagyni üdvösségünkre nézve. „Te megmentesz, te nem engeded, hogy ellenségeim örüljenek bajomon, te meggyógyítasz, te kihozol a holtak hazájából, te megóvsz attól, hogy a sírba jussak.” Így legyen. Ámen
Cseresznye Albert
lelkipásztor, Hetyen
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 30.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. május 2. >>>
