Olvasandó: Zsoltárok 59
Kiemelt ige: Zsoltárok 59,2-9
„Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól! Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!
Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó, Uram! Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg! Hiszen te vagy, Uram, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.)
Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. De te, Uram, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket.”
Kedves Testvérek! Előfordult-e velünk, hogy gyűlölettel volt valaki felénk, pedig semmit sem ártottunk neki? Ok nélkül ellenségének tekintett minket valaki? Isten megváltott gyermekei és a sötétség fiai is ilyen állandó ellentétben vannak egymással. A világosság fiai nem bántottak senkit, nem provokáltak és nem forgatták fel a világ rendjét, mégis szúrják a szemét a sötétség fiainak.
Dávid egy egyszerű pásztorfiú volt eleinte. Nem kérte, hogy király legyen, nem vágyott a hatalomra, csak bízott Istenben. Talán épp ezért látta őt alkalmasnak az Úr a királysághoz. Még el sem foglalhatta trónját, semmi rosszat nem tett Saul királlyal, de a hatalmára féltékeny király máris meg akarta ölni őt. Figyelteti házát, ma úgy mondanánk, hogy be van kamerázva. Saul ekkor már nem Istenben, hanem királyi hatalmában és az erőszakban bízott. Meg is lett mindennek a büntetése az ő életében.
Bizonyos, hogy Dávid sem volt bűntelen. Neki is megvoltak a hibái. Mikor arra hivatkozik, hogy se bűne, se vétke, ezt ne úgy értsük, hogy Dávid tökéletesnek tartja magát. Egyszerűen csak nem érti, miért tör az életére az, akinek semmit sem ártott? Hogy Dávid tudatában volt bűnös voltának, ezt bizonyítja az, hogy számtalanszor Isten elé tudott borulni bocsánatot kérni.
A zsoltár csatangoló, morgó kutyáknak nevezi az erőszakos embereket. Nincs bennük szégyenérzet, akár az állatban, és nem törődnek azzal, hogy Isten látja cselekedeteiket és hallja szavaikat. Hány embertársunk van ebben a szégyenérzet nélküli állapotban akár alkohol, akár saját elvakultsága miatt? Mi lesz velük, ha így maradnak?
Isten válasza megdöbbentő és kijózanító. Az Úr kineveti ezeket a gőgös, büszke embereket, és megalázza őket előbb-utóbb. Látod-e, Testvérem, mennyire nagy különbség van abban, ahogy Isten a bűnét tagadóval, és a bűnbánóval viselkedik?! A bűnét tagadó embert kineveti, nem irgalmaz neki, hanem megalázza és összetöri őket a hatalmas Isten! A bűnbánót pedig magához öleli megértéssel és szeretettel, akár az apa a tékozló fiút! A síró mellé maga Krisztus áll oda, hogy együtt sírjon velünk, mint Lázár sírjánál egykor. Isten letörli a könnyeinket. De a gőgös, kemény szívű emberrel mit tehetne az Úr, amíg meg nem tér? Kineveti őket!
Vajon miránk hogy tekint az Úr? Mert ő senkit sem akar kinevetni, elvetni, megalázni, hanem várja azt, hogy hozzá térjünk és letörölhesse a könnyeinket! Ámen.
Gulácsy Dániel
lelkipásztor, Munkács
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 7.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 9. >>>
