Olvasandó: Zsoltárok 69
Kiemelt ige: Zsoltárok 69,14
„De én hozzád imádkozom, Uram, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg!”
Dávid zsoltár-imádsága áll most előttünk, amelyet ő mondott ugyan, de nagy részében prófétai lélekkel az Úr Jézusról szólt, mint az Úr szenvedő Szolgájáról.
Amikor a zsoltárokat imádkozzuk, akkor az szól az élet minden egyes területéről; van benne dicsőítés, hálaadás, bűnvallás, kérés és még sok más is. A 69. zsoltár egy elfáradt embernek a könyörgése. Milyen igaz az ige: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.” Ézs. 40,30 Nem baj az, ha elfárad az ember, azt ki lehet pihenni, de amikor lelkileg fáradunk el, akkor csak egy helyen lehet felüdülni: Annál, aki ma is így hívogat: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Jn. 11,28
Dávid király egyrészről abba fáradt bele, hogy sok ellenség vette körül, akik ok nélkül gyűlölték, megpróbálták elpusztítani. Nagyon is ismerős nekünk itt Kárpátalján, a háború árnyékában ez a fajta fáradtság. Bár az országnak ezen a részén nincsenek harci cselekmények, Istenünk különös gondviselése folytán mindezidáig megőrzött bennünket, de mi is nagy terheket cipelünk, amelyek megviselnek nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Magunkénak érezzük Dávid panaszát: „Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam.” 4
Igen, ebbe is bele lehet fáradni, de valami másról is bizonyságot tesz itt Izrael királya: „Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted.” 6
Gyakran vannak nekünk harcaink a körülöttünk élő emberekkel, de ritkán gondolunk a legnagyobb ellenségre, arra aki a legtöbbet árt nekünk: a saját ó emberi természetünk. Erről nem szívesen beszélünk, de most Istenünk drága Szentlelke hadd mutasson rá bűneinkre, amelyekkel pusztítjuk saját magunktat. Vigyük azokat az Úr Jézus elé, mert Nála készen van a bocsánat és a szabadítás: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” 1.Jn. 1,9
Ez a fáradtság kedves Isten előtt! Kérjük Őt úgy, mint Dávid: „De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem!” 30 Gondoljunk most Arra, Aki ártatlanul és helyettünk azért szenvedett: hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” Ézs. 53,5 Ezért reménységgel mondhatjuk: „De én hozzád imádkozom, Uram, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg!” 14
Ő pedig meghallgat és megsegít! Talán nem mindig úgy, ahogyan mi elgondoljuk, de úgy, ahogyan az számunkra a legjobb. Ezért legyen ott a szívünkbe a hála Urunk iránt: „Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással.” 31 Ez kedves őelőtte. Legyen ma ez szívünk áldozata! Ámen.
Mészár István
lelkipásztor, Akli, Aklihegy
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 17.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 19. >>>
