Olvasandó: Zsoltárok 67
„A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének. Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.) Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között! Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép! Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.) Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép! Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten. Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!”
Szeretett testvérek! Egy szív mélyéről felfakadó drága imádság van előttünk, egy olyan szívből, amelyiket már kézbe vette az Isten szeretetet és folytatja benne a jó munkáját. Ahogy újra és újra végigolvastam az jutott eszembe, amikor a nagylányom kétévesen mondta az első imádságát, ami csak ennyi volt: Úr Jézus szeretel. Ámen. De benne volt minden, ami abból a kicsi szívből fakadhatott.
Érdekes lett volna, ha leírjuk a ma reggeli imádságunkat és összehasonlítjuk ezzel a zsoltárral, hogy mennyire különböző lenne, mennyi minden nincs benne, ami a mi vágyaink, amit ma is Isten elé vittünk. Mire vágyik a zsoltáros, mivel van telve a szíve? Elindul kicsiből, önmagától, otthonról, aztán belefér az egész világ. Azzal kezdi, hogy kegyelmed munkáját folytasd a családunkon, nekünk nemcsak egyszer kellett, hogy a megnemérdemelt szereteteddel lehajolj hozzánk, hanem ebben szeretnénk élni napról napra. Kéri magára és családjára az Ároni áldást, és Ábrahám ígéretét: Áldj meg, hogy áldás lehessek Uram, vezessen a Te orcád, hogy vezethessem a rám bízottakat utadon. Azzal van telve a szív, hogy nemcsak magamnak akarlak Uram, de ahhoz, hogy a népek megismerjék utadat és szabadításodat, vegyél eszközként a kezedbe és használj országod építésére. Mint amikor Jézus mondja, hogy az aratni való sok a munkás kevés, és kérjétek az aratás Urat, hogy küldjön munkásokat, én olyankor mindig azt várom, hogy felpattannak a tanítványok, az akkoriak és a maiak, és kiáltják: Itt vagyok, engem küldj! Mert ha mi ezt elkezdjük, akkor megvalósulhat az, hogy szívből szívbe, hitből hitbe eljut az evangélium. Ha elmondod, hogyan kegyelmezett meg neked az Úr, hogyan vetted, veszed át áldásait, mit jelent életedben az Isten mosolya, akkor el lesz vetve a jó mag, akkor várhatjuk tevékenyen azt az aratást, amikor minden nép magasztalja az Istent és minden nemzet ujjong Isten ítéletének. Ez rajtad is múlik, mert ha nem így lesz, akkor úgy jársz, mint az a fiatal asszony, ahol családlátogatásnál, vagy 10 éve dicsekedtem, hogy milyen szép retkünk van a mini kertünkben, ő meg panaszkodott, hogy nekik mindig olyan gyenge, vagy éppen semmilyen. Erre az édesapja szótlanul odalépett a konyhaszekrényhez, kivett 3 zacskó el nem vetett retekmagot és lerakta a lánya elé, ezzel a mondattal: Ezért nincs nekünk! Nehogy így járjunk! „Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten.” Ámen.
Barta Ferenc
lelkipásztor, Barkaszó, Rafajnaújfalu
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 15.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 17. >>>
