Olvasandó: Zsoltárok 65
Kiemelt ige: Zsoltárok 65,12
„Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad.”
Szeretett testvérek! Az a zsoltár címfelirata, hogy „Hálaadás lelki és testi javakért”. Olyan hálás voltam már a sorrendért is, megtanulta Dávid, a lelki a fontosabb, de az Isten kezében van a testi is. Fontosabbak a meghallgatott imák, megbocsátott bűnök, az, hogy kiválasztott Isten magának és Háza javaival ellát, az több minden szükséges testi dologtól. Mennyire fontos lenne ezt nemcsak elméletben tudni, hanem gyakorolni.
Hálát ad Istennek, Aki teremtő, megtartó, megváltó Istenünk, aki meg tudja koronázni az évünket, egy napunkat, vagy akár az egész életünket.
Most a naptári év felénél jó lenne végig gondolni, félidőben egy kis számadást tartani, mennyire tettük Isten kezébe az elmúlt félévet, és mennyire vettük saját kezünk, és rohantuk a teendőink után, mindig kicsit Istent meglopva az időnkből. A mindig ugyanolyan tempóban haladó időben, miért szaladunk mi folyton, vagy hova sietünk annyira? A Ló-halálába sietünk vagy a Menyországba készülünk? Egyszer temettem valakit és az volt a búcsúztatóba írva: A munka volt az élete. Azt gondoltam, ez egy nagyon jó leírás lenne egy igásló fejfájára, de egy Isten képére teremtett embernek ez nagyon kevés. Mit fogunk kezdeni azzal az idővel, amit kapunk még Istentől?
Tudjátok milyen különleges az, amikor Isten a kezébe veszi az időt, amikor övé lehet egy évünk, egy hetünk, egy napunk, vagy csak egy óránk. Sorsdöntő dolog az, hogy Isten koronázza meg az időnket, vagy csak mi engedjük kifolyni a kezünk közül. Amikor Józsué harcol Isten ellenségeivel, és látja, hogy emberi számítás szerint nem elég az idő a teljes győzelemre, és azt kéri Istentől, hogy állítsd meg a napot, hogy mindet meg tudjak tenni, amivel te bíztál meg és az Úr ad időt. Amikor Ezékiás király betegségében imádkozik, akkor kétféle időcsoda is történik, ad Isten jelet is és időt is. Amikor életünk legnagyobb próbájában voltunk és az volt a kérdés, hogy drága gyermekünk életben marad e az anyaméhben, a délutáni próba előtt Isten már reggel azt mondta: Én adok időt, Én tudom mikor minek van itt az ideje. És amikor az orvosok 2 napot adtak, Isten még 102-tőt adott.
Isten az idő Ura, életünk ideje a kezében van, de megengeded-e Neki, vagy megkéred-e, hogy Te oszd be, vezess engem ebben is, ne csak az életem, a pénzem, az időm is a Tied.
Tudjuk, hogy mindennek rendelt ideje van, de te tudod most minek van itt az Ideje Isten naptárában. Tudod-e odaszánni az idődet, abból tizedet adni Istennek? Azt mondja Péter, hogy elég volt abból, hogy életünk elfolyt idejében a pogány szokásai szerint életünk, ideje teljesen az Úrra bízni az időnket is, hogy Ő koronázza meg áldással, békével, bőséggel. Ámen.
Barta Ferenc
lelkipásztor, Barkaszó, Rafajnaújfalu
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 13.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 15. >>>
