Olvasandó: Zsoltárok 63
Kiemelt ige: Zsoltárok 63,1-7
„Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt. Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem. Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám. Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.”
Szeretett testvérek! Egy pusztában sóvárgó ember imádsága ez. Testi lelki-nehézség ez és mégsem víz után sóhajtozik, nem a palota hiányzik, hanem Isten után sóvárog. Különös hely a puszta, olyan terület, ahol nincs sok látnivaló, ahol nem kalandozik el a figyelem, ahol lehet egy dologra koncentrálni, a lényegre figyelni. Ezért viszi ki Isten a pusztába az Egyiptomból kiszabadított népet, hogy tanuljanak meg csak Rá figyelni. Nincs földművelés, nincs vagyon, nincs ellenség, nincs még nagyon kísértés se. Csak Isten és a népe, ahol meg lehet ismerkedni, össze lehet szokni, meg lehet szeretni egymást. Nem könnyű terep, de ne féljünk tőle használjuk a jóra, kiáltsatok a pusztában, sóvárogjunk Isten után, nem rontsunk el ezeket a helyzeteket. Mint amikor a kicsi lányunkat azzal próbáltuk fegyelmezni, vagy inkább jóra nevelni a rosszaságok után, hogy elmondtuk miben hibázott, majd 1 egész percet sarokban kellett töltenie. Azt vettük észre, hogy a harmadik ilyen alkalomra a sivár pusztát plüss macikkal népesítette be. Ahelyett, hogy átgondolta volna a kis életét és bocsánatot kért volna, kényelmessé tette a büntetés helyét. Nem kell nekünk a pusztára berendezkedni, a pusztából kell eljutnunk Isten drága jelenlétébe, és addig az a boldog éhezőnek és szomjazónak lenni, akik az Úrra vágynak.
A másik kép, ami megfogott, hogy úgy írja le élete állapotát Dávid mint: „kiszikkadt, kopár, víztelen föld”. Ilyenné tud lenni a lelkünk, az életünk. Nem könnyű terep, nehéz vele mit kezdeni. Néhány évvel ezelőtt apósom kitalálta, hogy a kertjének egy olyan területét, ami mindig gyümölcsös volt, azt nagy munkával alkalmassá teszi krumplitermelésre. Tényleg nagy munka volt, de feltörte, felszántotta, kitisztította bevetette, kapálgatta, majd a nyár végére sikeresen darabokra törte a bokáját. A krumplivájásra én érkeztem segítségnek, onnan tudom milyen az a száraz, kiszikkadt, víztelen föld. A 4 krumplisorból kettőt kiástam csákánnyal, mert a kapa lepattant róla, és amikor már nem nagyon volt épp bőr a tenyeremen, és a vödör alján csak nagyon kevés, de legalább nagyobb üveggolyó méretű krumplit sikerült gyűjteni, felajánlottam, hogy én szívesen veszek 10 kg krumplit nekik, csak ne kelljen a maradék 2 sor krumplival megküzdeni. És amikor ezt a zsoltárt olvastam hálát adtam, hogy az én Istenem nem így gondolkodott, amikor látta az én kiszikkadt, kopár életemet, hanem Fia áldozata árán mégis megmentett, gondozásba vett, és az Ő nagy napjára késszé fog tenni.
Végül még két drága üzenet.
1. Megmosolyogtatott a 6. vers: „Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.” Nemrégiben vendégségbe hívtak kedves barátaim, és viccesen megjegyeztem a meghíváskor, hogy ne felejtsék el, nekem a húsos ételek a szeret-nyelvem. Ahogy olvastam az Zsoltárt mintha rám mosolygott volna az Úr: Tudom én, hogyan kell téged szeretni.
2. „Mert szereteted az életnél is jobb” – bár a pusztában van, nehéz körülmények között, de ott is Isten áldja, dicsőíti. Fekvőhelyén, őrváltáskor is az Úrra gondol. Dávid azért különleges, mert neki az Úr nem az első az életében, hanem az egyetlen. Az Úrnak nem kell harcolni Dávid életében minden nap az első helyért, a szerelemmel, pénzzel, dicsőséggel. Dávid szívét már meggyőzte Isten lehengerlő szeretete, neki Isten az egyetlen. Tanuljunk Dávidtól! Ámen.
Barta Ferenc
lelkipásztor, Barkaszó, Rafajnaújfalu
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 11.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 13. >>>
