Olvasandó: Zsoltárok 90
Kiemelt ige: Zsoltárok 90,12
„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”
Ez a Zsoltár sokak számára ismert. Nem biztos, hogy a Bibliában olvasható szöveggel, sokkal inkább az énekeskönyvi szövegváltozat, annak is az első verse. Amikor énekeljük, akkor vagy egy esztendő végén, vagy egy élet végén vagyunk. Elmúlt egy élet, vagy elmúlt 365 nap, mindkettő egyszerre veszteség és nyereség. Veszteség abból a földi életből, létből, amely percekkel, órákkal, napokkal, évekkel van mérve és az esztendők fordulásánál talán nem érezzük annyira „vészesnek” ezt a fogyást, sokkal inkább az ünneplésen van a hangsúly, nem így akkor, amikor feketébe öltözve, gyászolva és sírva kell megálljunk, ez fájdalmas veszteség. Nem ünneplünk ilyenkor, mert letelt a földi élet, minden perc fel lett használva és nem maradt belőlük egy sem.
A Zsoltár írója azt kéri itt, a kiemelt igében, hogy az Úr tanítsa meg úgy számlálni a napjait, úgy megélni a földi életének az idejét, hogy közben egyre bölcsebb legyen a szíve. Mivel itt az élet rövidsége az egyik fontos téma, a bölcsesség, amely segít ennek a rövid életnek a jó és hasznos beosztásához nélkülözhetetlen elem. Maga a Zsoltár is egy ilyen tanítás, egy ilyen bölcsesség, amely felhívja a figyelmet arra, hogy az élet nagyon rövid, nagyon gyorsan eltelik és meg van terhelve sok mindennel. Sokan vannak ma, akik a „tengernyi időt” látva, a „még előttem az élet” bölcsességével élnek és nem azzal, hogy minden nap, minden perc számít, meg kell számolni, számon kell tartani, hogy ne legyen elfecsérelt és elpazarolt idő.
Mikor lesz az ember egyre bölcsebb szívvel? Akkor, amikor minden percet, ami élhet az Úr ajándékának tekint, amit Őtőle kapott és arra használ fel, ami az Úr célja ezzel az idővel, amit kaptunk. Jézus egyszer meggyógyított 10 leprást. Megnövelte földi életük idejét azzal, hogy egy szörnyű betegséget visszafordított az életükben, éppé tette őket és ők pedig választhattak, hogy hálát adnak annak, aki ezt tette velük, vagy kihasználják ezt a lehetőséget arra, hogy élvezzék a kapott időt. A 10 közül egy volt olyan, aki megértette, hogy nem pazarolhatja bármire az időt, amit kapott ezért visszament ahhoz, aki meggyógyította, aki meghosszabbította a földi életét és leborult előtte, dicsőítette Istent azért, amit kapott.
Aki így látja és tudja, hogy ki az ő földi életének az ajándékozója, ki toldja meg a napjait napokkal, az már bölcs szívhez jutott és azt is tudja, hogy ez a földi élet nem lesz örök, de örök élete van, amit ajándékba kapott az Úr Jézus Krisztustól. A Krisztus lábainál leboruló ember örök éltre kapott meghívást, aminek már itt a részese és örököse. Milyen bölcsé teszi Krisztus azokat, akik megismerhették Őt és kegyelmében részesülhettek! Áldjuk Őt ezért, hogy megtanított bölcsen számlálni napjainkat és lássuk meg, hogy nem csak letelik a földi élet, hanem egyre közelebb van a „nyereség”! Ámen.
Tóth László
esperes-lelkipásztor, Nagybereg
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. július 8.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. július 10. >>>
