Beteg ember imádsága
Olvasandó: Zsoltárok 88
Kiemelt ige: Zsoltárok 88,15-16
„Miért taszítasz el engem, URam, miért rejted el orcádat előlem? Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok.”
Orvosról-orvosra, kórházból-kórházba… Nem tudják felismerni mi a baj, mi ez a betegség… Látnak valami rendellenest a felvételen, de nem kell a legrosszabbra gondolni – mondják…. Kellemetlen, fájdalmas vizsgálatok, megszokottá vált tűszúrások… A lassan csepegő infúziót bámulva van idő gondolkodni… Műtétek, altatások… A szomszéd ágyon fekvő idős bácsi meghalt az éjjel… Mi lesz velem?
Hálás minden ember, ha ezekhez foghatót még sohasem tapasztalt. Mindenki, aki nem hallotta diagnózisként a szót: rák. Hálás az, akinek nem voltak veszteségei családban, rokonságban halálos betegségek miatt.
Ez a zsoltár nagyon sötét, így végződik: elszakítottad tőlem jóbarátaimat, már csak a sötétség ismer engem. Sötét azért, mert a beteg ember nem lát reményt, bármennyire is láttatni szeretnék számára. Beszűkült a világ számára és talán már abba is beletörődött, hogy nem lesz gyógyulás. Nem lát túl a saját baján, nem lát már világosságot az életében.
Miért csak a test betegségére és elmúlására gondolunk? A lelkünk talán már évek óta haldoklik. Nem gyógyítjuk, mert nem akarunk a gyógyítóhoz, az áldott orvoshoz menni, pedig a lélek betegségére van gyógyszer.
Jézus azért jött, hogy a betegeket gyógyítsa, és a bűnösöknek megbocsásson.
Beteg a világ – mondjuk sokszor, miközben nem vesszük észre a saját bajainkat. Ne felejtsd el: ez gyógyítható! De csak Vele: az áldott orvossal!
Ez a zsoltár nincs befejezve, mert ezt neked és nekem kell megtennünk. Gondolatban nekünk kell egy olyan befejezést írni, ami nem a sötétségre és a halálra mutat, hanem a gyógyulásra, a világosságra és az életre.
„De én hozzád fohászkodom, URam, már reggel hozzád száll imádságom.” (14.) Ámen.
Máté Richárd
lelkipásztor, Izsnyéte
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. július 6.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. július 8. >>>
