Olvasandó: Zsoltárok 105
Kiemelt ige: Zsoltárok 105,4-7
„Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott! Ő, az ÚR a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.”
A 105.zsoltár, a kiválasztott nép, Izrael történelmén vezet keresztül (az ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákób vándorlása; Egyiptomi rabszolgaság és szabadítás Mózes vezetésével; letelepedés, a létszámbeli és technikai fölényben lévő pogányokkal szemben is). S nem véletlen, a zsoltárok sorrendisége: mert ahogy a 104.zsoltár végigvezet a teremtésen és így mutat az Teremtés Urára; úgy a 105.zsoltár a történelmen vezet keresztül, és úgy mutat a Történelem Urára. Tehát ugyan az az Úr, a Teremtés és Történelem felett. Aki vigyáz arra, hogy a világosság minden nap megújuljon és az égitestek ne térjenek le pályájukról, ugyanaz az Isten vigyáz az e világban zajló eseményekre is (s az eseményekben a mi kis életünkre is). S itt is, a Szövegen keresztüli történelmi haladás közben egyre többet tudhatunk meg a történelem működéséről, működtetéséről és céljáról; de a kirándulás végső céljaként egyre többet tudhatunk meg: a Történelem Urának személyéről, bölcsességéről és elgondolásáról. Tehát e két egymást követő zsoltár célja: a Teremtő és Gondviselő Isten bemutatása (előbb a teremtés, majd a történelem által). E két Szöveg mutatja, hogy a teológia három kategóriára osztja az Isten gondviselését és vezetését:
1. Általános gondviselés és vezetés (providentia et gubernatio generalis). Amelyben az Isten megtartása és fenntartása mindenre és mindenkire egyaránt érvényes. Mert Istent által van minden teremtésnek és népnek, hívőnek és hitetlennek, bűnösnek és igaznak élete és élelme; Isten tartja fenn az általános rendet a természetben és a történelemben, a természeti és az erkölcsi törvények által; Isten a kozmoszt rendezi és nem hagyja azt káosszá szétesni. Isten kegyelmének megnyilvánulása ez mindenre és mindenkire kiterjedő gondviselésben („kicsiny fűszálban, óriási tölgyben, dicső kezed nyomát szemlélteted”).
2. Különös gondviselés és vezetés (providentia et gubernatio specialis). Amely egy Isten által kiválasztott emberközösségre vonatkozik. Akiket Isten szuverén kegyelméből magának választott ki és a történelemben küldetéssel bízott meg. E küldetés célja: Isten kiábrázolása. Kiábrázolni: Isten jellemét, akaratát, értékrendjét; megjeleníteni: e bűn miatt eltorzult világban, az Isten által megalkotott rendet; vezetni: az Isten nélkül élő, de Istent kereső közösségeket Isten hívó közösségébe. Tehát a világ felé, e kiválasztott közösség léte: a világgal még mindig törődő kegyelmes Atya jelenlétét és hívását mutatja („a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését” – Rm8,19). Ezt a kiválasztott közösséget Isten különös és földi logika szerint nem magyarázható módon oltalmazza és vezeti. Ilyen kiválasztott közösség az Ószövetségben, Izrael népe; az Újszövetségben, az Egyház. Mindkét kiválasztott közösség léte: Istenbizonyíték. Ugyanis, egyiknek sem magyarázható sem a történelmi előállása, sem a megmaradása a történelem logikájából (üldözések és pusztítási szándékok, az aktuális korban legerősebbnek számító földi katonai hatalmak és ellenségnek kezelő rendszerek által stb.; mindig idegen testként léteztek a világban; a „világ szemetjei” – Pál). S ez a kiválasztott közösség mindaddig biztonságban lehet, míg Isten akaratának engedelmeskedik. „Vezess Jézusunk, véled indulunk, küzdelemre hív az élet”.
3. Legkülönlegesebb gondviselés és vezetés (providentia et gubernatio specialissima). Amely egy Isten által kiválasztott személyre vonatkozik. E személyek célja: Isten kiábrázolása (szintén: Imago Dei). Ezek a Szentírás és a Történelem (Egyháztörténelem) „nagy alakjai” (lásd: hithősök – Zsidók11, „akikre nem volt méltó a világ”; Ágoston és Kálvin, a gályarabok és lágereket megjárt hívők stb.). Akik által megváltozott a világ és megtisztult Isten népe. Akiknek fontosabb volt az Istennek való engedelmesség, mint a kísértő csábítása. Akiken keresztül minden emberi logikát meghaladó Isteni erők és hatalmak munkálkodhattak. Akiknek az Istenbe való kapaszkodás volt a legfőbb valóság és ezt a kapaszkodást élték meg minden pillanatban („csak azt el ne veszítsem, ami Benned Úr Isten remélni megtanít”).
Kálvin János úgy szól a történelemről, mint „Isten által rendezett színpad”. Ahol Isten akarata érvényesül. Mi megnyugodhatunk, mert Krisztussal kapcsolatban, még a hajunk szálai is számon vannak tartva. Életünk „áldó hatalmad oltalmába rejtve”. Ámen
Radvánszky Ferenc
lelkipásztor, Mezőkaszony és Bótrágy
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. július 23.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. július 25. >>>
