Levél az idegen földön élő testvéreinkhez
Olvasandó: Zsoltárok 120
Kiemelt ige: Zsoltárok 120,6-7
„Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel. Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek.”
A zsoltár címe: „Imádság idegen földön.” Egy olyan ember fogalmazza itt meg az érzéseit, akit arra kényszerítettek, hogy elhagyja otthonát. Azt a helyet, ahol felnőtt, ahová kötötte minden emléke, minden öröm és minden bánat. Az otthonától távol kerülve, megtört szívvel fordul Isten felé elpanaszolva neki azt, hogy nem bírja már tovább az őt körülvevő idegenek hazugságait, amelyet róla mondanak, folyamatos ellenállásban van része, bármit is szóljon. Ez az állapot nem néhány napja esetleg néhány hete, vagy hónapja tart, hanem valószínűleg már több év vagy akár évtizedek teltek el így. Hiszen azt mondja a zsoltáros: „Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel.”
Nincs fegyverropogás, nincsenek légiriadók, nincs oly nagy bizonytalanság, de az élet mégis elviselhetetlenné vált egy olyan környezetben, ahol nem becsülnek, nem szeretnek, ahol mindig azt éreztetik velem, hogy „te nem vagy közülünk való” és neked itt szavad se lehet. Viszonylag biztonságban, de mégis hontalanul és bántó emberek között. Haza nem mehetek, mert elvisznek, és talán ott halok meg a fronton, itt pedig a lelkem fog meghalni. És ami a legrosszabb, senki sem tudja meddig fog ez még tartani. Hol és hogyan találhat békességre a szív? Ki áll mellém, amikor gyaláznak ellenségeim és hazugságot szólnak felőlem?
Hadd idézzem most a zsoltár kezdő szavait: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok, és ő meghallgat engem.” Nincs más csak Isten, aki segíthet, csak hozzá mehetünk, csak ő az, aki elfogad, mert teljes mértében látja, érti és átérzi a helyzetünk. Csak tőle jöhet szabadítás, csak ő olyan erős, hogy le tudja szaggatni bilincseimet és megküzdjön gyűlölőimmel. Ti, akik idegen földön éltek és a békét óhajtjátok, kiáltsatok ehhez az Istenhez, mert ő ma is meghallgat és letelnek majd a fogság napjai. S akkor ölelheti újra testvér a testvért, szülő a gyermekét, akkor megépülnek újra a közösségek, mert visszavár templom és imaház.
Ezért népünknek nem beolvadni kell más nemzetek közé, hanem imádkozva kitartani, amíg Isten elhozza azt a változást, amely után sóvárog most mindnyájunk szíve. Mi, akik itthon maradtunk, mindenkit hazavárunk. Amint lehet, jöjjetek! Ámen.
Barta Attila
lelkipásztor, Fornos
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 7.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 9. >>>
