Levél az itthon maradottaknak
Olvasandó: Zsoltárok 119
Kiemelt ige: Zsoltárok 119,109
„Életem folyton veszélyben van, törvényedről mégsem feledkezem meg.”
Ma a leghosszabb zsoltár van előttünk. Érdemes időt szánni rá, hogy végigolvassuk ezt a tanító költeményt a maga teljességében, mely Isten törvényét állítja a középpontba. A 176 vers közül én most csupán egyetlen versre szeretném az olvasók figyelmét irányítani. A zsoltáros számára a törvény nem valamilyen korlátot jelent, amely az életét keretek közé zárja, hanem szabadságot, világosságot, gyönyörűséget. Az újszövetség népeként ezt már nehezebben tudjuk értelmezni, hiszen mi gyakran szembe állítjuk a törvényt a kegyelemmel, s a törvényre már nem tudunk olyan szemmel tekinteni, mint az ószövetség embere.
A törvény mégis ajándék, nem lehet a kegyelemtől elválasztani. Jézus azért jött, hogy tökéletesen betöltse azt, mivel mi képtelenek vagyunk rá. De ez nem azt jelenti, hogy akkor nem is kell törekednünk annak megtartására. Sőt ha arra gondolunk, hogy a legfőbb törvény Jézus szerint a szeretet nagy parancsolata, akkor úgy kell igyekeznünk, mint ahogy Mesterünktől láttuk. Hiszen, ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok. Az Isten szeretetének a fényében és melegében értheti meg a ma élő keresztyén is, hogy a törvény nem korlátok közé zár, hanem szabadságot és biztonságot nyújt.
Így lesz érthetővé az, amikor a zsoltáros arról beszél, hogy noha élete folyton veszélyben van, ő mégsem feledkezik meg erről a törvényről. A háború kezdete óta érezzük csak igazán mi is, hogy mit jelent ez a fél mondat: „életem folyton veszélyben van…” Valós veszély fenyeget bennünket és szeretteinket, akiket oly nagyon féltünk. Ezt nem kell részletezni annak, aki minden nap ebben él. Senki nem vonja kétségbe, hogy életüket tették kockára azok, akik idehaza maradtak. Így ez a megállapítás tökéletesen ránk illik. De vajon az igevers második része is igaz ránk nézve? Valóban nem feledkeztünk meg erről a törvényről? Úgy tarjuk szem előtt és őrizzük drága kincsként a szívünkben, mint ahogyan a zsoltáros beszél róla?
Hadd vizsgáljon meg bennünket a Szentlélek, hogy nem járunk-e téves úton? Hiszen ő az, aki eszünkbe juttatja azokat az igéket is, amelyeket már valamikor megtanultunk, s valamiért mégis elfeledtünk. S ne csak emlékezzünk a törvényre, hanem éljünk annak szabadságában, hogy most már a törvény által képes vagyok felismerni a bűnt és kegyelemből erőt is kapok arra, hogy nemet mondjak rá. Ámen.
Barta Attila
lelkipásztor, Fornos
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 6.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 8. >>>
