Áldjátok és Ő áldani fog
Olvasandó: Zsoltárok 134
„Zarándokének. Áldjátok az Urat mindnyájan ti, akik az Úr szolgái vagytok, akik az Úr házában álltok éjjelente! Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az Urat! Áldjon meg téged a Sionról az Úr, aki az eget és a földet alkotta!”
A zsoltár az Úr szolgáit szólítja meg. Elkerülhetetlen tehát, hogy feltegyem számodra a kérdést: az Úr szolgája vagy már? Mivel és hogyan szolgálod Istent? Gyakran énekeljük a gyülekezetben: „Szólj, szólj hozzám Uram, mert szolgád hallja szódat, így mondom, mert magam rég annak érezem.” Sokan vannak ám, akik csak annak érzik magukat, de mégsem szolgálják az Urat. Hadd vizsgáljon meg a Szentlélek, hogy valóban az vagyok, akinek mondom magam, vagy csak önáltatás az egész. Az Urat szolgáló ember életében kellett, hogy legyen elhívás, amire választ adott. Ennek folytán az életük folyamatos Krisztuskövetés. Ez nem történhet titokban, ezért nem mondhatom azt sem, hogy a hitem az magánügy és nem tartozik senkire miben és hogyan hiszek, miként gyakorlom a hitem.
Nyilvánosan fel kell vállaljam, hogy az Úr szolgája vagyok. Ennek egyik jele, hogy fontos számomra az Ő háza, az a közösség, amelyik Isten nevének imádására, vagyis istentiszteletre gyülekezik. Ez a közösség együtt emeli fel kezeit a szentély felé, hogy áldja az Örökkévalót. Bármilyen szolgálatban álljunk is, minden Isten dicsőségére kell, hogy történjen. Ezért szolgálatunk egyik alapköve az Ő nevének magasztalása imádságban és énekszóban. Így leszünk mindnyájan aktív módon részesei az istentiszteleti közösségnek, bekapcsolódva abba az imádatba, amelyben az angyalok is foglalatoskodnak a Mennyben, Isten királyi széke előtt.
Aki így van ott az Úr házában, az áldást nyer onnan felülről a világosság Atyjától, aki az eget és a Földet alkotta. Az áldás is láthatóvá lesz a személyes életünkben és a szolgálatunkban egyaránt. S tulajdonképpen ezért is igyekszünk az Úr házába, mert onnan várjuk ezt az áldást az Istennel való személyes találkozáson keresztül. Ha valakinek nem fontos ez az áldás, az nem is igyekszik utána, de aki már meglátta ennek fontosságát, az kész mindent megtenni érte, és Jákóbbal együtt mondja: „Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz” (1 Mózes 32,27/b). Bár csak ott lenne ez a vágy minden istentiszteletre igyekvő emberben, hogy senki ne maradjon áldatlan, mert csak az áldott ember tudja őszinte szívvel dicsérni és szolgálni az Urat. Ámen.
Barta Attila
lelkipásztor, Fornos
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 21.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 23. >>>
