Olvasandó: Zsoltárok 5
Kiemelt ige: Zsoltárok 5, 8
„Én pedig nagy kegyelmedbő bemehetek házadba, leborulok szent templomodban, mert tisztellek téged.”
A Zsoltárok könyvének írói saját élettapasztalatukat és a Szentlélek által sugallt gondolatokat írnak le ezekben az imádságokban. Az élettapasztalatokat is az Úr engedte megélni és az Ő Lelke méri le, amikor ezek az Ige kijelentéseivé lesznek.
A Szentírás írói nem öntudatlan bábuként ragadtak tollat és írták le azt, ami az Igében előttünk van, hanem megtapasztalói voltak Isten munkájának az életükben és ezt az Úr felhasználta. A tapasztalataikat, az életük addig megélt dolgait, amit a bennük munkálkodó Lélek hozott elő és ihlette arra a szentírókat, hogy leírják ezeket. Ez a Zsoltár is így állt össze, Dávid megtapasztalásai, életének eseményeiben szerzett tapasztalatai, amelyeket a Szentlélek megerősített és arra indította a királyt, hogy leírja egy imádságban.
A Zsoltár írója megtapasztalta az élete során, hogy az Úr meghallgatja az imádságot, rendszeresen kereste az Urat, hogy beszéljen vele, már a nap elején odaállt az Úr elé és imádkozott hozzá, várakozással tekintve arra, hogy beszélgethet az Úrral, imádkozhat Őhozzá.
Dávid király ebben előképe volt a Krisztusnak, sokszor olvastuk, hogy imádkozik az Atyához, elvonul azért, hogy az Atya elé járuljon imádságával. Ezek a megtapasztalások és bibliai bizonyságtételek arra utalnak, hogy a hívő embernek szüksége van az imádság rendszeres megélésére. Enélkül nem épül, nem erősödik, nem teljesedik ki az Atyával való kapcsolatunk. Ebben pedig lehetünk bátrak, mert az Atya odafigyel, meghallgat, ügyel arra, amit mondunk. Ez Dávid lelki megtapasztalása, ne kételkedjünk ebben és még jobban szánjuk oda magunkat arra, hogy imádságos közösségben legyünk az Úrral.
Dávid azt is megértette eddigi élete során, hogy az Úr nem gyönyörködik a hamisságban. Nem olyan Isten az Úr, akinél ott lakhatna a gonosz. Nem lehet csak úgy odamenni a kevélynek, a gonoszságban élő embernek az Úr színe elé, mert Isten és a bűn nem fér össze.
Az Isten a bűn miatt ítéletet gyakorol és amikor valaki a gonoszságával, kevélyégével, a hamisságban való gyönyörködéssel áll az Úr elé, vajon számíthat-e meghallgatásra? Meghallgatja-e az Isten azokat, akik nem gyakorolnak bűnbánatot, nem kérik az Úr kegyelmét a vétkükre, hanem az Istenhez való imádságot úgy gyakorolják, mint a farizeus a templomban, Jézus idejében. Dávid élettapasztalata és a Szentlélek megerősítése azt mondja nekünk, hogy nem hallgatja meg az Úr ezeket az embereket. Az ő imádságuk inkább kárukra van, mint hasznukra, mert egy képmutató élet születik ebből. Egy olyan élet, amelyben jól megfér egymás mellett a bűn, amelyből az ember nem akar megtérni, hiszen nem is látja a bűnösségét, meg az imádság vagy egyéb vallásos formula, amit gyakorolnak ezek az emberek. Isten előtt ez nem állhat meg, Ő nem hallgatja meg azokat, akik nem a kegyelem által állnak meg Őelőtte.
Dávid elmondja önmagával kapcsolatban azt, hogy kegyelemből járul az Úr elé, kegyelemből mehet be az Úr házába, mert tiszteli az Urat. Az Úr tisztelete, nem csak annyit jelent, hogy az ember leveszi a kalapját, ha belép a templomba, hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy tiszteli az Úr akaratát és ehhez igazodik.
Felismerve bűnösségét előbb kegyelemért esedezik az Úr előtt, ahogyan a vámszedő tette azt a templomban. Az Úrtól kapott kegyelem jogosít fel, hatalmaz fel bennünket arra, hogy belépjünk imádságainkkal az Isten színe elé.
Máskülönben nem tiszteljük Őt helyesen. Máskülönben csak ítéletére számíthatunk és nem is gondolhatunk arra, hogy meg fogja hallgatni az imádságainkat.
Dávid megtapasztalta ezt, hogy bűnbánatra jutva, felismerve azt, hogy ő az, aki álnok és hazug módon cselekedett és ezt megvallva, Isten kegyelmében részesült.
Sokan imádkoznak ma az Istenhez, de ha nem a helyes úton, az Ige által kijelölt úton járulunk imádságainkkal az Úr elé, akkor nem érjük el a célunkat. Lássuk meg előbb, hogy kegyelmere szorulunk, hogy az Úr komolyan veszi a bűnt, de kész megbocsájtani és kegyelmébe fogadni, aztán meghallgatja minden imádságunkat.
Tóth László
esperes-lelkipásztor, Nagybereg
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 5.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 7. >>>
