Nem vagyok bizonyos
Olvasandó: Zsoltárok 26
„Dávidé. URam, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az ÚRban bíztam ingadozás nélkül! Vizsgálj meg, URam, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet! Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek. Nem ülök hitvány emberek közé, alattomosokkal nem járok együtt. Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé. Ártatlan vagyok, megmosom kezemet, úgy járom körül oltárodat, URam, hangos hálaéneket zengve, felsorolva sok csodatettedet. URam, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét. Ne ragadd el lelkemet a vétkesekkel, életemet a vérontókkal együtt, akiknek a keze tele van gyalázattal, jobbjuk megvesztegetéssel. Hiszen én feddhetetlenül élek, válts meg, és könyörülj rajtam! Lábam biztos talajon áll, áldom az URat a gyülekezetben.”
Olyan imádság ez, amely Dávid királynak van tulajdonítva, de ha olvassuk, inkább a gazdag ifjú szavainak tűnik. Imádkozik egy ószövetségi ember, akinek a szavai egy újszövetségi gondolatokkal átitatott embernek, szinte már kényelmetlenek. Az érzéseink szerint már a képmutatás határát súrolják szavai, annyira tökéletes emberről tesznek bizonyságot. Azt hinnénk, dicsekszik, megpróbálja meggyőzni az Istent, hogy vele minden rendben van, nem talál magában semmi bűnt. Eszünkbe nem jutna, hogy esetleg egy lelkileg küzdő embert hallunk, aki segítségért kiált: „Ne ragadd el lelkemet a vétkesekkel, életemet a vérontókkal együtt…” Kiderül, hogy egy segélykiáltás ez az imádság, mert ahogy végig méri az életét, mindennek megfelel, és mégsem érzi, hogy igazsága lenne Isten előtt. Nem érzi azt a biztonságot, hogy minden körülmények között a helyén van. Ha egyszerűen akarnánk megfogalmazni, nincs üdvbizonyossága. Úgy, mint a gazdag ifjúnak, aki minden parancsolatot megtartott, de nem biztos benne, hogy ez elegendő, mintha még kellene valami. De mi az, ami még hiányzik az életéből? Ezzel küzdött Luther is, amikor szerzetes lett, és verte magát a bűneiért, de nem talált békességet a lelkének. Mi kellene még, hogy megnyugodjon az üdvössége felől? Akkor a rendfőnök azt javasolta neki, hogy kezdje el olvasni a Bibliát. Érdekes dolog ez, hogy egy szerzetesnek akkor kell elkezdeni a Bibliát olvasni, amikor már semmi nem segít, még a szabályok tökéletes betartása sem. Valóban az volt a megoldás, amit a rendfőnöke mondott, mert egyszer csak azt olvasta: „Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert „az igaz ember hitből fog élni”. (Gal 3,11)
Gondolj bele, ha ezt Dávid olvashatta volna! Nem egy sóvárgó lélek küszködésének lennénk a tanúi, hanem annak, ahogy békességet talál. Mert itt nyugodott meg Luther is, és találta meg a békességét.
Olyan sok embert látni, aki még ma is a cselekedeteiben akarja megtalálni a békességét. Nagy igyekezettel küzd, de mivel nyugalmat nem talál, belefárad az igyekezetbe. De aki hitből él, az már elhiszi, hogy meg van váltva, ott a kereszten Isten megbékéltette önmagát az emberrel. Kegyelemből igenis már van üdvösségünk. Akkor mégis miért kell a jócselekedet? Hálából. Azért, mert Isten már mindent elkészített, és én várhatom békén, mindazt ami jön. Nagyon sokat kaptam, és ezért hálából az életemmel igyekszem dicsőíteni az én Uramat. Ámen
Szilágyi Károly
lelkipásztor, Gát
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 26.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 28. >>>
