Olvasandó: Zsoltárok 16
Kiemelt ige: Zsoltárok 16,5-6
„Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.”
Kinek nem fordult még meg a fejében, hogy milyen lenne hirtelen nagyobb összeget örökölni?! Milyen lenne, ha feltűnne egy rég nem látott, vagy talán sohasem ismert amerikai nagybácsi, aki „megcsinálta a szerencséjét” és a gyárait, házait, jachtjait és zsíros bankszámláit legközelebbi rokonára, éppen rám szeretné hagyni?! Vajon mennyi mindenben változna meg az életünk?!
A zsoltáros az ő örökségéről beszél. Ez az örökség nem anyagi természetű. nem gyár, föld vagy bankszámla, hanem Isten maga. Izrael honfoglalásakor minden nemzetség és minden család örökséget kapott az Úrtól. Generációkon át öröklődött a családban a föld, amit nem lehetett eladni sem, mert minden 50. évben visszaszállt eredeti gazdájára. De a Lévi törzse nem kapott ilyen kézzel fogható örökséget. Az ő örökségük az volt, hogy Isten oltára körül szolgálhattak. Szó szerint: Isten volt az örökségük. Az áldozatokból kaptak részt, abból tartották fenn magukat és családjukat. Ez a feladat és kiváltság öröklődött generációról generációra. A zsoltáríró öröksége maga Isten, és ő ennek örvendez. Nincs ennél jobb örökség.
Az örökség akkor lesz a miénk, ha meghal az örökhagyó. Jézus Krisztus halála miránk is örökséget hagyott: a bűneink bocsánatát, az Atya közelségét, az Ő országában való állampolgárságot. Mi is ott forgolódhatunk az Isten szolgálatában. Nem kell többé félnünk Tőle, az ő szentségétől (lásd a 15. zsoltárról szóló áhítatot). Hát nem többet ér ez az örökség bármi másnál?! A gyár csődbe mehet vagy leéghet, a föld lehet hogy nem hoz termést, ha nem jó az időjárás, a bankszámlán őrzött pénz nagyon is gyorsan kifolyik a kezünk közül. De Isten el nem múló, soha el nem fogyó örökség az övéi számára.
A 40 évig pusztában vándorló zsidó nép is ezt élte át. Egy menekülő rabszolga nép voltak. Nem volt semmijük. Nem vetettek és nem arattak. De Isten ellátta őket kenyérrel és vízzel. Törvényt adott nekik, amely körül rendezték az életüket. Szentélyt építettek, ahol isten elérhetővé tette önmagát. Nem volt semmijük, mégis megvolt minden, ami kellett, mert ott volt közöttük Isten.
Nem többet ér-e nekünk ma is Isten jelenléte a legvaskosabb bankszámlánál? Nem nagyobb biztonságot ad-e nekünk, mint a legvastagabb falú óvóhely? Isten a mi örökségünk. Ő tartja kezében sorsunkat. Ámen
Kacsó Géza
lelkipásztor, Bátyú
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 16.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 18. >>>
