Olvasandó: Zsoltárok 15
Kiemelt ige: Zsoltárok 15,1
„Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden?”
Ezzel a kérdéssel kezdődik a 15. zsoltár. És a kérdés nem költői. A zsoltár meg is adja a választ: csak az mehet Isten közelébe, és az tartózkodhat mellette, aki tökéletes. Akinek tiszták a szavai, aki segíti a szegényt, nem bántja a mellette élő embert. Az Isten szent. És ezzel a szentséggel nem férnek össze a bűneink. Az Ő útjai igazak és egyenesek. Ha mi görbe utakon járunk, nem járhatunk vele együtt.
Isten szentséges közelsége – félelmetes. Ezt tapasztalja meg a csaló, bátyja elől menekülő Jákób, amikor álmában Istennel találkozik. Ezekkel a szavakkal fogalmazza meg érzéseit: „Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja” (1 Mózes 28,17). Ézsaiás próféta a mennyei trónteremben látja az Urat, és megretten az Ő szentségétől: „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim! (Ézsaiás 6,5). Ugyanezt érzi Péter a csodálatos halfogás pillanatában. Jézus szentsége és Péter bűnös élete nem férnek össze, ezért legjobb lenne távolabb kerülni Jézustól: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” (Lukács 5,8). A bűnös ember tehát jogosan félhet Isten jelenlétében.
Ám Isten kegyelmesen válaszol a mi félelmeinkre. Jákóbank ígéretet tesz, hogy vele marad. Ézsaiás ajkát megtisztítja és prófétájául hívja el. Pétert pedig emberhalásszá teszi Jézus. Isten szent, és mi bűnösök vagyunk, ezért nem lehetünk az Ő közelében. Ez igaz. De Isten mégis a közelünkben akar lenni. Ezért megtisztít bennünket, hogy mi is szentek legyünk. Jézus Krisztus kereszt-áldozata éppen erre való volt. Hogy ne maradjunk bűnösek és tisztátalanok.
Az ószövetségi templom legszentebb részébe, ahol a nép hite szerint Isten valóságosan jelen volt csak a főpap léphetett be. Ő is csak évente egyszer, a szükséges tisztulási szertartások után, az engesztelő áldozat vérével. De még ilyenkor is kötelet kötöttek a főpap lábára, hogy ha Isten halálra sújtaná, ki tudják húzni a szentélyből.
Jézus Krisztus halálának pillanatában azonban megnyílt a szentek szentje. A templom kárpitja kettéhasadt (Máté 27,51). Ezzel megnyílt az út Isten közelségébe. Még mindig csak az igaz, szent és tiszta mehet Isten közelébe. De Krisztusért minket éppen ilyennek lát az Atya. Nekünk tehát nem kell már Isten szentségétől rettegnünk, sőt, Krisztus által Isten közelségébe mehetünk, az Ő szentségében részesülhetünk! Ámen
Kacsó Géza
lelkipásztor, Bátyú
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 15.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 17. >>>
