Olvasandó: Zsoltárok 14
Kiemelt ige: Zsoltárok 14,1-3.7
„Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent. Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem… Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.”
Megdöbbentő kép tárul elénk a zsoltárban. Ilyen lenne az ember?! Romlott, utálatos és csak a rosszra hajlandó… Első reakcióm a zsoltárt olvasva a tagadás. Nem igaz, nem ilyen a világ. Hiszen olyan sok jó is van a világon. Ott van a szülői szeretet, önzetlen segítségnyújtás, a szegények, elhagyatottak felkarolása. Aztán mélyebben elgondolkodom. Mennyi sok rossz van a világon, és milyen kevés jó. Mennyivel több a háború, mint a békességre törekvés. Milyen sokan ütnek, és milyen kevesen simogatnak. Mennyi gonoszság vesz körül engem is és milyen kevés szeretet. A gonoszság mindennapos áradása mellett eltörpül, szinte láthatatlanná lesz a jó. Bizony, igaza van a zsoltárosnak: ilyen a világ és ilyen az ember.
Aztán egy másik gondolat is felmerül bennem és nem hagy nyugodni. Én is ilyen vagyok? Hiszen én is része vagyok a világnak. nem vonhatom ki magamat belőle. Én is ember vagyok, tehát rám is igazak a fenti megállapítások: utálatos, romlott, gonosz. És ez döbbent meg igazán. Igen, ilyen vagyok én is. Bennem is sokkal több a gyűlölet, mint a szeretet. Én is könnyebben és többször teszek rosszat, mint jót. Sokkal egyszerűbb valakit bűnei miatt megítélni, mint elsegíteni a kegyelmes Istenhez. Ilyen vagyok én is. És ez a gondolat döbbent meg igazán. Azzal, hogy rossz a világ körülöttem, azzal még meg tudok barátkozni. De sokkal mélyebben, személyesebben érint, hogy én sem teszek jót. Senki… (3. vers)
És itt érek el a harmadik, leginkább megdöbbentő üzenet. Ezt a megromlott, bűnbe merült világot (és benne engem!) – szeret Isten. A romlott világról alkotott helyzetkép után valami olyan folytatás lenne logikus, mint az özönvíz történetében olvassuk: 1 Mózes 6,13 A világ bűnös, romlott, ezért Isten eldönti a pusztulását. De ebben a zsoltárban nem ezt olvassuk! A Sionról szabadulást küld az Úr. Megszabadítja a bűnbe merült világot. És a bűn hatalma feletti döbbenet helyét átveszi az ujjongás! Isten elküldte az Egyszülött Fiút, aki Jeruzsálemben (a Sionon) meghalt a mi bűneinkért. Ő volt az egyetlen, akire nem igazak a zsoltár megállapításai. Ő nem volt romlott és utálatos. De Ő halt meg helyettünk! Ez a szeretet változtatja meg a világot. Egyszerre egy szívet, egy embert. Aki Benne hisz, az tanul meg szeretni, és tud jót tenni.
A bűneink gyökere – hogy elfordultunk Istentől („Mindnyájan elfordultak tőle”). Erre Isten nem elfordulással, hanem hozzánk való lehajlással válaszolt. A gyógyulásunk kezdete pedig az, ha odafordulunk Hozzá. Előbb egy szív, egy élet, egy család, végül pedig az egész világ így gyógyul majd ki az istentelenségből. Ámen
Kacsó Géza
lelkipásztor, Bátyú
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 14.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 16. >>>
