Olvasandó: Zsoltárok 9
Kiemelt ige: Zsoltárok 9,8
„De az Úr örökké a trónján ül, fölállította bírói székét. ”
Tegnap arról volt szó, hogy milyen nagy kegyelem embernek lenni. Az ember azonban többre vágyik, ő szeretne Isten helyébe lépni. Az Ördög ma is ezzel csal meg bennünket, ezért törekszik arra, hogy magasba törjön. Ezért kezdenek bele Bábel tornyának az építésébe is. Azóta pedig nem csak felhőkarcolókat épít az ember, hanem korábban elképzelhetetlennek tartott magasságokban járt. S lásd, az ember, csak ember maradt. Bár megelégednénk azzal, akinek az Isten teremtett bennünket!
Miközben hatalmas magasságokba igyekszünk, nem vesszük észre, hogy lábaink alatt a Pokol kapui vannak. S ha nem ismerjük el Isten királyi uralmát az életünk felett, akkor soha nem juthatunk el Őhozzá. „Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki pedig magát megalázza, az felmagasztaltatik” (Lukács 14,11). Vajon képesek vagyunk e magunktól megalázkodni, vagy Istennek különböző eszközökhöz kell nyúlni azért, hogy belássuk, Ő a teremtő és mi a teremtmény? Amikor kicsúszik kezeink közül életünknek az irányítása és szembesülünk a tehetetlenségünkkel, akkor ez Isten számára kiváló lehetőség, hogy megmutassa hatalmát. A legtöbb ember ezen a ponton jut el odáig, hogy bevallja önmaga számára is: „bizony az én életem törékeny cserépedény csupán.”
Azt mondja Dávid ebben a zsoltárban, hogy az Úr örökké a trónján ül. Vagyis Ő irányít mindent, tudta és akarata nélkül semmi nem történhet. Trónja, felette van minden emberi és szellemi hatalmasságnak. S az, hogy fölállította bírói székét, jelzi számunkra, hogy kész igazságot szolgáltatni az elnyomottnak a gőgös és hatalmával visszaélő emberrel szemben. S bár sokszor ezt az igazságot veszni látjuk, de ez csak ideiglenes állapot. Pilátus is azt gondolta, hogy hatalma van Jézus felett, s aztán kiderült, hogy mégsem. Sem Pilátusnak, sem a főpapoknak, sem a római katonáknak, de még a Halálnak sem volt hatalma a Megváltó felett, mert az Atya feltámasztotta Őt a halálból.
S mindemellett arról is szólni kell, hogy az idők végén, Isten ítélni fog igaz bíróként élők és holtak felett. Ez ott van a hitvallásunkban is. Jézus előre figyelmeztetett bennünket erre. Nem tudjuk, mikor fog ez megtörténni, de jelzi számunkra, hogy a gonosz nem tombolhat örökké, határt fog szabni neki. Mi pedig, akik várjuk az igaz bírót, állhatatosan várjuk őt minden időben. Mert abban az órában fog eljönni, amikor nem is várják. Ne érjen bennünket váratlanul az érkezése! Legyünk készek az Ő fogadására, hogy átvehessük kezéből a hűségeseknek járó koronát. Ámen.
Barta Attila
lelkipásztor, Fornos
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 9.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 11. >>>
