Az utóbbi napokban a Kísértő erősen megpróbált az egyik kedvenc bűnével és mint ahogy azt a közmondásból is tudjuk: „Könnyű Katit táncba vinni, ha ő is akarja.”
Törökországban, illetve hazatérésünk után itthon is egymást érték az elismerések, a kitűntető szavak, a dicséretek, a felmagasztalások és általánosságban véve megkülönböztetett figyelem és tisztelet övezte az egész csapatot. Többen hősnek neveztek, amit egy-egy dicsőségtől bódult pillanatomban már-már magam is kezdtem elhinni. Legbelül éreztem, hogy nincs ez rendjén, hiszen csak azt tettem, amire Istentől elhívást, tehetséget, erőt, pénzt, felszerelést és segítő társakat kaptam, de annyira tömören ömlött mindez a sok pozitív megerősítés rám, hogy időnként elvesztettem a fókuszt és hagytam magam fürdeni a VIP életérzésben.
Három nappal a hazaérkezésük után egy kiadós alvást követően végül helyére tudtam tenni a dolgokat a fejemben, amihez egyetlen dolog kellett, mégpedig az, hogy helyére kerüljön a fókusz. Rólam ismét Istenre kerüljön, hogy leszálljak életem trónjáról, ahova ismét visszakapaszkodtam és átadjam azt Jézusnak.
Szeretettel küldöm Krisztina Lange, Rólad szól című dalát mindazoknak, akik hasonló érzésekkel küzdenek, vagy küzdöttek, vagy küzdeni fognak és azoknak is, akik nem kísérthetőek dicsőségvággyal.
“Arra teremtettél meg, hogy megismerjem, hogy milyen a te szereteted.
Arra teremtettél meg, hogy dicsérjem neved.
Kérlek, kérlek, halványuljon minden más!
Bennem nincsen ennél mélyebb szenvedély.
Nem rólam, rólad szól életem, rólad szól.
Arra teremtettél meg, hogy továbbadjam szereteted.
Arra teremtettél meg, hogy dicsérjék neved.
Kérlek, kérlek, halványuljon minden más!
Bennünk nincsen ennél mélyebb szenvedély.
Nem rólunk, rólad szól életünk, rólad szól.
Oh, Forró szentség! Elolvaszt.
Köddé vált mi rólam szól, füstként száll, mi rólunk szól.”
Soli Deo Gloria!
Egyedül Istené a dicsőség!
Juhász Márton,
az MRSZ ügyvezető igazgatója
