Talán soha nem volt annyira szükségünk a reményre, mint ebben a nehéz háborús helyzetben. Amikor sokan még a béke szigetének mondott Kárpátalján is rettegve figyelik a híreket, szeretteikért aggódnak, sokan elszakítottságban élnek. Most még nagyobb szükség van az imára, még erősebben kell az Istenbe kapaszkodnunk, egymást erősítenünk. Azoknak az asszonyoknak is, akik férjeik, fiaik nélkül kell helytálljanak idehaza, gyermeket nevelni, távol lévő társukat erősíteni, bátorítani egymást a kitartásra. Itt a tavasz: szántani és vetni is kell, hogy legyen mit aratni. Ezt pedig csak reménnyel tehetjük. S ehhez (is) valamennyiünknek erőre van szükségünk, amit a világ Urától kérhetünk el.
Sokan éreznek így. Ezt bizonyítja, hogy a Beregi Református Egyházmegye nőszövetségének újraalakulását kezdeményezők hívására március 5-én, vasárnap délután zsúfolásig megtelt a nagybégányi református templom, hogy töltekezzenek Isten igéjéből, és egymás hite által erősödjenek.
A remény és a hit a keresztyén élet fontos alappillérei. A remény az erő forrása. Az Istenbe kapaszkodó remény ad erőt a mai nehéz helyzetben – fogalmazott nyitó áhítatában Kovács Éva pedagógus, hitoktató (Harangláb, Nagybégány). Aki a továbbiakban arról szólt, hogy sokféle feladatot bíz Isten a nőre, s tapasztalhatjuk valamennyien, hogy egyedül nem tudunk helytállni. De ha Istenbe vetjük reménységünket, ha figyelünk rá, ha őszintén tudunk beszélni hozzá, akkor ő megáld ott, ahová helyezett, s tudjuk erősíteni csüggedő férjeinket is, a ránk bízottakat is, hangsúlyozta.
Előadásában Tóthné Balkánszki Mária nagyberegi lelkésznő arról szólt, hogy a ma embere bizony sokszor csak az emberekben reménykedik, emberektől várja a segítséget. A körülményeink, az anyagi jólétünk határozzák meg a gondolkodásunkat, azt, hogy mitől leszek boldog, elégedett. Persze lehet jó eszköze az ember életében Istennek egy gyermek, egy házastárs, egy jó vezető, politikus, egy orvos, egy bank… Lehetsz te is valakinek segítsége, reménysége. És legyünk is egymás segítői, terhek hordozói, lehetünk reménysugarak egy beteg ember életében, egy fiatal életében, akihez fordulhat, akitől segítséget kaphat, mondta. Mert szükségünk van egymásra. Sóvárogva várják az emberek az Isten fiainak megjelenését… És sóvárogva várják a testvérek a testvérek megjelenését. Egy jó szót… Biztatást.
A jócselekedetek, a hit, a szeretet, annyira hiányzik ebből a világból! Olyan sok ember van egyedül! Még akkor is, ha tömegek vesznek körül, akkor is lehetsz magányos. Nincs, akivel megoszd a nehézségeidet. Nincs, akivel imádkozz. Nincs, aki vegyen neked egy kenyeret, amikor beteg vagy. Mennyi ilyen ember van! Pont ezért lehetünk egymás életében egy kis reménysugár.Most olyan világban élünk, ahol kell egymásban tartani a lelket, a reményt. Akik itt maradtunk, akik kitartunk, akik felszántjuk a földeket, akik szőlőt metszünk, akik gyerekeket viszünk óvodába, iskolába, akik a boltokat életben tartjuk, akik szolgálunk idősek között, akiket itthagytak – legyünk egymás erősítői, reménysugarai! – biztatott az előadó. Aki a továbbiakban azt fejtette ki, hogy nekünk a legnagyobb reménységünk Istenben van. „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.” (Zsolt 118, 8)
A Szentírás a reményről szól. Az üdvösség reménye mellett reményt ad a kétségbeesés, az öröm idején, a vigasztalásban, a nehézségben, a gyászban stb. Az előadó ezúttal az Istenben bízó, benne, ígéreteiben reménykedő bibliai nők példáját – a gyermekért imádkozó Sára és Anna, az újszövetségi imádkozással és böjtöléssel szolgáló 84 éve özvegy Anna prófétanő, a vérfolyásos asszony reménnyel teli, illetve Timótheus édesanyjának és nagymamájának képmutatás nélküli hitét – hozta a hallgatóság elé.
Kapaszkodjunk bele mi is Isten ígéreteibe, ne kételkedjünk, hanem bízzunk benne, ő a javunkat akarja! Van reménységed, még akkor is, ha sokszor nehéz. Ha most is nehéz. Ha néha harcolnod kell a saját hitetlenségeddel. Van a földi életünknek kezdete és vége. Isten kezében van a jövőnk is. Eddig megsegített, elvezetett, ezután is ott lesz velünk – biztatott Tóthné Balkánszki Mária. „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által” (Róm 15,13) – szólt az előadás végén az áldás.
A továbbiakban Dávidné Kovács Nóra kántor, karvezető (Mezőgecse) énekszolgálata tette igazán felemelővé az alkalmat. Majd Orbán Erzsébet, az évek óta jól működő benei nőszövetség vezetője, a kárpátaljai nőszövetség szószólója biztatta a jelenlévőket, megerősítve, hogy a hitből fakadó szolgálat erősít, áldást hordoz. Végezetül a Beregi Református Egyházmegye nőszövetségének újraélesztésén nagy lendülettel és elhívással fáradozó Jakab Krisztina (Beregsom) vázolta az idei terveket, elképzeléseket. A házigazda nagybégányi asszonyok pedig – reménykedve, hogy sokan eljönnek a csendesdélutánra – példát mutattak a szeretetteljes vendégfogadásból.
Marton Erzsébet
Forrás: Kárpátinfo hetilap
