Radán Balázs élettörténete még várja azt az elszánt kutatót, aki minden fennmaradt adatot mérlegelve és összevetve megírja.
Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy a magyarországi hitújítás két városa is – Beregszász és Debrecen – reformátorát tiszteli benne.
Geleji Katona István (1589-1649)1 és Zágoni Á. Károly (1809-1875)2 határozottan tanítják, hogy Beregszászt Radán Balázs reformálta.
Debreceni illetőségét pedig legkorábban Félegyházi Tamás (1540 k.-1586) debreceni prédikátor Újtestamentum fordítása elé írt előszavában 1586-ban Gönczi Fabricius György igazolja, aki a debreceni tanácsnak címzett ajánlásban így ír a város reformációjáról: „Itten az kegyelmetek városában peniglen legelőször Bálint papot, kit Török Bálint Pápáról alá hozott volt, annakutánna Radán Balázst, ki Berekszászban martyromságot szenvedett, Sánta Mártont, Szögedi Gergelt, Gál papot, Melius Pétert, Szikszai Bálintot” támasztotta a kegyelmes Isten.3
Félegyházi Tamás Újtestamentum fordításának címlapja, 1586
Beregszászon az életét adta a hitéért, Debrecenre egy éneket hagyott hitvallásként. Több énekét nem ismerjük. Erről az egyről Tóth Ferenc (1768–1844) professzor és egyháztörténész írja, hogy a debreceni eklézsia számára, mint oda való rendes prédikátor egy, az akkori időkhöz illő éneket készített, melyet minden vasárnap a prédikáció előtt rendelt a gyülekezettel elénekeltetni.4 Felirata a legtöbb kiadásban: HÁBORÚSÁGNAK IDEJÉN VALÓ KÖNYÖRGÉS. Vajon későbbi időkhöz is illik?
12 háromsoros versszak, melyek kezdőbetűiből a szerző neve tűnik elénk: BLASIVS RADÁN.
Zágoni Á. Károlynál A N.T. Beregi egyházmegye emlékkönyvében azt olvassuk, hogy „az általa szereztetett szép éneket is az egész magyar reformált egyház bevette és közönséges énekei közé iktatta”.5 És valóban, ott találjuk Huszár Gál (1512-1575) legkorábbi, 1560-ban nyomtatott énekeskönyvében,6 de megvan még az 1574-es kiadás II. részében is7. A fentebb már említett Gönczi Fabricius György (?-1595) nevével jelzett énekgyűjtemény (Keresztyéni énekek, Debrecen, 1592)8 későbbi változatai (1620, 1635, 1675) is tartalmazzák.9
Közzé teszi Bornemisza Péter (1535-1584) prédikátor is Énekek három rendbe c. művében (LXXI-LXXII lapsz.),10 melyet Detrekő várában nyomtattatott ki 1582-ben. Ez a kiadvány két dolog miatt is érdekes a számunkra. Egyrészt Bornemisza sajtóját az a lengyel származású Mantskovit Bálint vezette, aki a lelkész halála után tovább működteti a nyomdát, és 1590-ben a Vizsolyi Biblia kinyomtatásával írja be igazán nevét a magyar irodalom- és egyháztörténetbe.11 Másrészt figyelemre méltó, hogy Bornemisza megváltoztatja Radán Balázs énekének megszokott feliratát. Az eredetileg is prédikáció előtti éneknek szánt mű előtt ez áll: HOGY AZ WR ISTENNEC IGEIE KöZöTTüNC tisztan es igazan hirdettessec.12
Radán énekének első versszaka Bornemisza Péter énekeskönyvében, 1582
De mit kezdjünk Zágoni jelzőjével, hogy „szép” lenne ez az ének? Mindenképpen az, amennyiben Isten előtt szép a töredelmes, bűnbánó lélek könyörgése. És Radán éneke maga a megtestesült bűnbánat és vezeklés. A Mohácsi vész nyomorúságát ő is, mint korabeli hittársai a bűnök büntetéseként értelmezi, melyek közül a bálványimádást emeli ki. Szilády Áron (1837-1922) lelkész-irodalomtörténész az 1886-ban megjelent, a XVI. századbeli magyar költők művei c. gyűjteménye 4. kötetében még ezt olvashatjuk elemzésként: Az ének bizonyságtétele szerint az „igehirdetés által nevelt igaz hit szerezhet kegyelmet, szabadulást. Az akkori énekszerzőkkel közös alapeszme Radánnak sem engedi meg, hogy a földtől elszakadjon; a bűnbánó alázat lesütött szemei egyre a pogány ellenség nyomain s az Antikrisztus szerzetein akadnak meg. Ezek ellen csak Istennél lát oltalmat, kinek ígéretében vetett bizodalma oly erővel és oly hangon nyilatkozik, hogy énekét valósággal méltán a „könyörgés” cím illeti meg inkább, mint hogy hymnusnak volna nevezhető”.13
Azon nem kell megbotránkoznunk, hogy énekében Radán Balázs Antikrisztusnak nevezi a pápát, sajnos a reformáció évszázadában ez bevett gyakorlat volt. Többek között Luther Márton is élt vele14, a katolikusok viszont őt illették ezzel a névvel, elsősorban azért, mert megszüntette a miseáldozatot.15
Az ének dallamáról a gyűjteményekben ennyi segítséget kapunk: Az Iuste Iudex nótájára. A Juste judex, Jesu Christe (Jézus Krisztus igaz bíró (a kezdő szavak mindkét változata előfordul)) közismert himnusz lehetett a 16. században, gyakran hivatkoznak rá a nyomtatott kiadványok.16 Kottája Szenci Molnár Albert (1574-1634) Jubileus Esztendei Prédikáció című munkájában megtalálható,17 melyet 1618-ban adott ki a reformáció centenáriumának tiszteletére. Az ének latin felirata: Hymnus. Illucescente Euangelio in Ungaria cantari solitus, nem szakszerű fordításban: Az evangélium hajnalán Magyarországon énekelt himnusz.
A Juste judex kottája Szenci Molnár Albert kötetében, 1618
Végül hadd beszéljen önmagáért Radán Balázs éneke, a korabeli írásmód részleges megőrzésével.
HÁBORÚSÁGNAK IDEJÉN VALÓ KÖNYÖRGÉS.
Az Iuste Iudex nótájára.
Buzgó szívből te Fiaid kegyes Atyánk könyörgünk,
Adj minekünk igaz hitet, hogy tégedet imádjunk,
Teljes hitből, szeretetből hogy tégedet mindnyájan áldjunk.
Látod Atyánk, felséges jó, lelki testi szükségünket,
Gerjeszd köztünk Szent Igédet, esmérhessünk tégedet,
Esmérjük meg Szent Fiadot, az mi Idvösségünket.
Az sok bálvány-imádástól, rettenetes kárhozattól,
Szabadíts meg Szent Nevedért minden eretnekségtől,
Antikrisztus szerzetitől, az Pápának tévelgésétől.
Sírván hozzád mi óhajtunk és felszóval kiáltunk,
Kik Szent Igédnek általa az hitben plántáltattunk,
Embereket az vakságból végy ki, hogy tégedet dicsérjünk.
Jól esmérjük bűneinket, minden tévelgésünket,
Kikért reánk erösztöttél minden veszedelmeket,
Pogányoknak dihösségét, az fejedelmeknek nagy keménségét.
Veszedelmet az pogányok országunkban tevének,
Sokat bennünk megölének és számtalant elvivének,
Országunkból kiűzének, nagy nyomorúságot rajtunk tevének,
Senkit nekünk ótalmunkra hatalmas ÚR nem támasztál,
Hogy ki venne győzödelmet, pogányokon hatalmat,
Keménységes nagy ínséget minden felől reánk támasztál.
Rettenetes bűneinkért mindezeket szenvedjük,
Vallást teszünk felségednek, bűneinket nem födözzük,
Kérünk terjeszd Szent Igédet, Szent Nevedet dicsérjük.
Az te Neved, kegyes Atyánk, bizonynyal ott szenteltetik,
Ahol az te drága igéd igazán hirdettetik.,
Mellyel emberekbe az hit szépen be plántáltatik.
be ÚR Isten emlékezzél az te fogadásodról,
Melyben töttél bizonságot te irgalmasságodról,
Hogy soha nem emlékezel az mi álnokságinkról.
Azért hitből valamikor tehozzád kiáltandunk,
És az Krisztusnak általa mindeneket kérendünk;
Meg adod és el nem fordulsz semmi-képen mi tőlünk.
No azért felséges Isten terjeszd el-ki igédet,
Hogy mindnyájan dicsérhessük az te Istenségedet,
Kinek légyen az tisztesség mind örökkön örökké. Ámen.
Hájas István levéltáros,
KRE Levéltára és Múzeuma
Hivatkozások:
1 Széles András: A Beregi reformált Egyház vidék Espereseinek története. TtREL 1.32/A. 2.o.
2 Zágoni Á. Károly: A N.T. Beregi egyházmegye emlékkönyve, Nyíregyháza, 2005, 61-62.o.
3 https://rmk.hungaricana.hu/hu/view/RMK_I_218/?r=0&pg=4&layout=s 9.o.
4 https://mek.oszk.hu/04700/04758/html/rmkt5/rmkt05_142.html, 271.o.
5 Zágoni Á. Károly: A N.T. Beregi egyházmegye emlékkönyve, Nyíregyháza, 2005, 62.o.
6 https://mek.oszk.hu/03300/03301/html/bgkvti_1/bgki0124.htm
7 Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, Budapest, 1944, 112.o.
8 https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/g-gy-757D7/gonczi-gyorgy-kovacs-fabricius-759F8/
9 https://mek.oszk.hu/04700/04758/html/rmkt5/rmkt05_142.html, 271.o.
10 https://library.hungaricana.hu/hu/view/RMK_I_0195/?pg=0&layout=s
11 https://hu.wikipedia.org/wiki/Bornemisza_P%C3%A9ter
12 https://library.hungaricana.hu/hu/view/RMK_I_0195/?pg=94&layout=s
13 https://mek.oszk.hu/04700/04758/html/rmkt5/rmkt05_143.html 273.o.
14 Luther válogatott művei-8. Asztali beszélgetések. Bp. 2014,136.o.
15 Őze Sándor: Apokaliptikus időszemlélet a korai reformáció Magyarországán (1526-1566), Bp. 2011,134.o.
16 Imre, M. (2025). A polémia himnológiai nyelve –: A Juste Judex, Jesu Christe című himnusz Szenci Molnár Albert átértelmezésében. Antikvitás & Reneszánsz, (15), 171–188.
https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/antikrene/article/view/46447
17 https://mek.oszk.hu/12500/12549/12549.pdf 114.o.
