A békesség forrása
Az elmúlt vasárnap kiskörzeti presbiteri csendesdélutánra került sor Nagyberegen. A résztvevők ezúttal a békesség forrását keresték. Tóth László, a Beregi Református Egyházmegye esperese igei köszöntőjében a Bibliakalauz szerint e napra kijelölt igeszakasz (Mk 14, 43–52) alapján Jézus nyugalmát és békességét hozta a résztvevők elé. Amikor elárulva, magára hagyatva, vért-verejtéket izzadva imádkozva is nyugodt és békés tudott maradni. Mert imádságban letette saját akaratát, hogy az Atya akarata érvényesüljön. Mi is hasonló békességet és nyugalmat keresünk, körülményektől függetlenül. Jézusban azért volt nyugalom, mert tudta, min kell keresztülmennie, hogy beteljesedjen, ami meg van írva, hogy megtörténhessen az emberek megváltása. Nekünk is akkor lesz békénk, ha hittel az Úrra bízzuk életünket, ha elfogadjuk, hogy amin keresztül megyünk, az ott van Isten kezében, s ha azt cselekszük, amire Ő indít, akkor megtart bennünket.
Iván Gusztáv lelkész előadásában a János 21, 1–19 alapján arra irányította rá a figyelmet, hogy küldetéstudatunkban mindannyiunknak meg kell erősödnünk. Elhívásunk pillanatában valamennyien erővel telve indulunk, fogadkozunk, mint Péter. Aztán valahogy – mint a tanítvány is – távolról követjük Jézust. Sőt otthagyjuk elhívásunkat, visszamegyünk oda, ahonnan elhívott. De Ő utánunk jön és kiragad, helyreállítja az életünket… Küldetésünk van. Ha az Úr hívott el, nem mondhatunk nemet. Eljön értünk, megkeres és újra elhív. Mert Ő nem hagy el bennünket. Ő igazán szeret… Mindig vannak nehezebb idők, amikor megfáradnak a presbiterek is. De Isten megerősít. Ő hívott el, s Ő ad erőt is. Megerősít. Emlékeztet: azért hívott el, hogy töltsük be küldetésünket a családban, a közösségben, hogy hirdessük az örömhírt. „Kövess engem!” – szólítja meg a tanítványt, s így hív bennünket is újra, meg újra. S ehhez erőt is ad, csak kérjük Szent Lelke vezetését. Akkor majd mi is, mint Péter, visszakapjuk a küldetéstudatunkat, bátorított az előadó.
A továbbiakban a résztvevők kiscsoportokban beszélték meg a hallottakat, osztották meg tapasztalataikat, vallottak arról, hogyan vezeti, erősíti őket a Szentlélek akkor is, amikor elfáradnak; milyen próbákon át vezette vissza őket a küldetésük útjára; s milyen hálásak az elhívásért, azért, hogy megtapasztalhatták: Isten az Ő gyermekeit soha nem hagyja magára.
A sok-sok dicsőítő énekkel gazdagított, szeretetvendégséggel zárult alkalom után feltöltődve, hitben megerősödve tértek haza a résztvevők.
Marton Erzsébet
