„Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.”
János 17,24-26
Jézus főpapi imája nagyon fontos. A többi evangélista is beszámol arról, hogy Jézus az elfogatás és a kereszthalál előtt elvonul és az Atyával beszélgetve tölti az éjszakát a hegyen. János viszont tudatosan egy győztes király útját mutatja be. Nála nem a gyötrődésen, lelki tusakodáson van a hangsúly, hanem a királyok királya elmondja a főpapi imáját, mielőtt bemutatja az engesztelő áldozatot az emberiségért.
Sok mindenért könyörög Jézus ebben az imában. Imádkozik az egységért, a hívők kitartásáért a földi küzdelmekben, de amit én ma ki szeretnék emelni az a következő mondat: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet…” Milyen csodálatos hallani, olvasni ezt! Jézus azt akarja, hogy a hívők, a megtért, és bűnbocsánatot nyert emberek vele legyenek. Hogy te és én ott legyünk vele. Milyen csodálatos érzés már csak itt a földi életben megtapasztalni Isten közelségét. Amikor átélünk valami csodát, vagy amikor egyértelműen vezet minket Isten a Szentlélek által. És az is csodálatos, amikor a Szentlélek betölt, és valódi örömöt, békességet, szeretetet ad a szívünkbe. Ha már itt a földön ilyen különleges, és emlékezetes Isten közelségének a megtapasztalása, el sem tudom képzelni, milyen csodálatos lesz majd Jézus Krisztussal közvetlenül találkozni, és vele lenni az Ő dicsőségében.
Nem tudjuk elképzelni, nem látjuk a szemünk előtt ezt a pillanatot, de reménységet, örömöt, és vágyat ébreszthet a szívünkben a tény, hogy Jézus akarja ezt a találkozást, és készül rá. Úgy köszön el a tanítványaitól, hogy „elmegyek helyet készíteni nektek”. Képzeld el, hogy minden hívő embert Jézus maga vár haza az Ő dicsőségébe. Milyen csodás reménység, milyen csodás ígéret! Nem csalóka remény ez, hanem szilárd valóság. Ez így lesz, be fog teljesedni. Én ennek a biztonságában és örömében élem az életem.
Ott lenni Jézussal, és látni az Ő teljes dicsőségét – ez a hívők kiváltsága. Azoké ez az ígéret, akik felismerik Jézusban életük megváltóját, és valósággal átadják neki az életüket.
Jézus közel van az elfogatáshoz, szenvedéshez és halálhoz, de előtte még értünk könyörög. Ez a Jézus vár téged haza az Ő dicsőségébe. Ő kész a találkozásra. Te készen vagy?
Balázs Antal
