Szemelvények a Beregi Református Egyházmegye történetéből

1. A kezdetekről

A Beregi Egyházmegye történetével kapcsolatban általában elhangzik az a tény, hogy még nem született meg egy erről szóló átfogó monográfia, illetve hogy a kezdeti időszakáról nem sokat tudunk, mert az 1593-ban kezdett első jegyzőkönyve elveszett. Hadd pontosítsuk ezt az utolsó félmondatot: sokáig elveszettnek hittük, de megtaláltatott. A salánki gyülekezet őrizte meg az utókornak, és a Kárpátaljai Református Egyházkerület Levéltára és Múzeumában helyezte letétbe. Ezen kívül a múlt század legvégén két másolati példány is előkerült Magyarországon az első és második egyházmegyei jegyzőkönyvről. Ezeknek az eredetivel egybevetett 1593-1607 közötti részét 2002-ben nyomtatásban is megjelentette a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár az eredeti latin szöveg mellett magyar fordításban.

Bár az első jegyzőkönyv hozzáférhető, a kezdeti évtizedekről nem tud eligazítást adni. Erről a korai időszakról valóban nem sokat tudunk, és ez a kevés is sokszor egymásnak ellentmondva maradt ránk a különböző egyháztörténeti forrásokban. Mivel nincs tudomásunk egy alakuló gyűlésről, az egyházmegye kezdetét első esperese, Radán Balázs beregszászi működésének időpontjától számítjuk. Itt általában 1548-ra gondolunk, talán Debreceni Ember Pál (1660-1710) után, aki így ír: „Radán Balázs…Ez a nagyhírű férfi reformálta meg Beregszász mezővárost 1548 körül”.¹ Ugyanitt a névmutatóban olvassuk, hogy Radán Balázs még 1545 novemberében beiratkozott wittenbergi egyetemre.² (Ahol talán még Luthert is hallgathatta, hisz a nagy reformátor szinte élete végéig tanított, 1546 februárjában halt meg). Zoványi Jenő (1865-1958) egyháztörténeti lexikona viszont nem tud Radán 1551 előtti beregszászi munkálkodásáról, adatai szerint ugyanis eddig az időpontig debreceni pap volt.³

Zágoni Á. Károly (1809-1875) szernyei pap és buzgó adatgyűjtő A N.T. Beregi egyházmegye emlékkönyvében tudni véli, hogy „Elébb zárda főnök volt a beregszászi 4 férfi szerzetek zárdáinak valamelyikében…Későbben a reformátorok, s különösen Kálvin értelmére tért által…s Beregszászt reformálván oda való lelkész volt 1550-1552…sőt, egy ízben Debrecenben is lelkészkedett.”⁴

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Radán Balázs esperessége inkább csak feltevés. Széles András (1772-1842) egykori egyházmegyei főjegyző, aki az azóta részben elveszett egyházmegyei levéltárat is rendezte Beregszászban, így ír erről: „Valamint Sztárai Mihály Baranya vidékét maga reformálta nagy részben, – maga lett annak a vidéknek Esperest forma igazgatója,…Beregben is úgy kellett lenni a dolognak, hogy az volt első igazgató vagy Esperest, aki itten a reformatiót szembetűnő képen elő segellette. Már pedig Gelei Katona Praeconium Evangelicum (Evangéliumi hírnök – prédikációskötet) 1. darab elő beszédében az iratik, hogy Beregszászt Radán Balázs reformálta…”⁵. Geleji Katona István (1589-1649) későbbi erdélyi püspök állítása azért is érdekes, mert ő a 17. század tízes éveiben beregszászi rektor is volt.⁶ Alig 70 évnyire Beregszász reformációjától Radán Balázs munkásságát még elég biztosan őrizhette az emlékezet. A mindig precíz, csak biztos adatokkal dolgozó Zoványi egyháztörténeti lexikona viszont Böszörményi Máté vári lelkészt említi a megye első ismert espereseként, aki 1590 előtt töltötte be ezt a tisztséget.⁷ Már a kezdeteknél látjuk, hogy valószínűleg az örökölt egyházvezetési mintára a reformáció egyházaiban is felmerül az igény, hogy a lelkészek maguk közül egy magasabb hatáskört betöltő vezetőt válasszanak. Az 1554-es óvári zsinat határozatban is kimondta, hogy szuperintendeseket (a későbbi püspöki tisztség) és espereseket kell választani.⁸

Az talán közismert, hogy Radán Balázs életét áldozta a reformációért. Ennek emlékét márványtábla is őrzi a református templom falán, ezzel a szöveggel: „E városban szolgálta Istent és a népet, itt halt mártírhalált hitéért 1553. május 8-án Radán Balázs református lelkész és énekszerző”. Az időpont megegyezik a Zoványi-lexikonban szereplővel.⁹ A helyi történetírók, Harsányi András és Zágonyi Á. Károly az 1552-es évet említik ezzel kapcsolatban.¹⁰ Utóbbi szinte a helyszíni tudósítás részletességével számol be a tragédiáról: „Radán Balázs pedig midőn a templomi szószékben szónoklanék,…a szószékkal átelleni nagy déli, templomi kis ajtóból, mely a Sancmariumnál (szentélynél) volt kivágva, egy dühös indulatra gerjedt vérengző szerzetes barát nyíllal agyonlőtte, de a szerzetest is a nép összekoncolta, és széllyel vagdalta…”¹¹.

Radán Balázs énekszerzői mivoltát méltassuk még. Zágonyinál ezt olvassuk, hogy „az általa szereztetett szép éneket is az egész magyar reformált egyház bevette és közönséges énekei közé iktatta”.¹² Debreceni Ember Pál feljegyezte, hogy a „Buzgo Szivbul a te fiaid kegyes Atyánk” kezdetű énekről van szó, melyben a versszakok kezdőbetűi Radán Balázs nevét adták ki.¹³ A Huszár Gál (1512-1575) által szerkesztett, 1574-ben megjelent énekeskönyv II. részében még megtalálható volt.¹⁴

Végül egy személyes élménnyel hadd zárjam ezt a részt. Megmelengette a szívemet, mikor rátaláltam, hogy Beregszász bulcsúi részén az iskolával párhuzamos utca Radán Balázs nevét viseli. Az igaznak emlékezete áldott. (Péld. 10:7)

Hájas István levéltáros

Hivatkozások:

¹ Debreceni Ember Pál: A magyarországi és erdélyi református egyház története, Sárospatak, 2009, 542.o.
² U.o. 735.o.
³ Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, Budapest, 1977, 496.o.
⁴ Zágoni Á. Károly: A N.T. Beregi egyházmegye emlékkönyve, Nyíregyháza, 2005, 61-62.o.
⁵ Széles András: A Beregi reformált Egyház vidék Esperestjeinek története. TtREL 1.32/A. 2.o.
⁶ Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, Budapest, 1977, 213.o.
⁷ U.o. 70. o.
⁸ Dr. Zoványi Jenő: A Tiszántúli Református Egyházkerület története, Debrecen, 1939, 9-10.o.
⁹ Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, Budapest, 1977, 497.o.
¹⁰ Széles András: A Beregi reformált Egyház vidék Esperestjeinek története. TtREL 1.32/A. 3.o.
¹¹ Zágoni Á. Károly: A N.T. Beregi egyházmegye emlékkönyve, Nyíregyháza, 2005, 61.o.
¹² U.o. 62.o.
¹³ Debreceni Ember Pál: A magyarországi és erdélyi református egyház története, Sárospatak, 2009, 542.o.
¹⁴ Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, Budapest, 1944, 112.o.
Fotó: /kantorkepzo.lutheran.hu/85enekeskonyv/110