Csodálatos lelki sorozaton vehettünk részt az elmúlt héten (2023. február 6-10.), amikor is minden este összegyűlhettünk a templomban egy előadás meghallgatására, utána pedig a parókia gyülekezeti termeiben a hallottak megbeszélésére egy tea és egy sütemény elfogyasztása mellett.
Első este a bűnbeesésről hallottunk, amikor az Éden-kertben a kígyó rászedte Évát, hogy szakítson a tiltott gyümölcsből, amelynek aztán mindannyian tudjuk, mi lett a következménye. Ez az úgynevezett „eredendő bűn”, amely minden ember életére kihat, sőt cselekedeti bűnökre is ösztönöz. Minden nap szaporítjuk a bűnt, vétkezünk Isten ellen, amit a magunk erejéből nem tudunk jóvátenni. Isten már akkor az éden kertjében megígérte, hogy küld szabadítót, aki a kígyó fejére tapos.
Második este arról hallottunk, amikor Jézus megkérdez a tanítványaitól:
– Kinek mondanak engem az emberek?
Ők így válaszoltak:
– Keresztelő Jánosnak, Illésnek, vagy egy a próféták közül.
Aztán Jézus megkérdezi:
– És ti kinek mondotok engem?
Péter így felelt:
– Az Isten Krisztusának?
Tőlünk is megkérdezi ez az Ige, hogy mi kinek mondjuk Őt? Milyen jó, ha már ki tudjuk mondani, hogy személyes Megváltónknak. Mert mint Jézus Krisztus az „elveszett juh” példázatában otthagyja a kilencvenkilenc juhot, hogy megkeresse az egy elveszettet, úgy énértem is otthagyja a kilencvenkilencet és eljön, engem az elveszett bűnöst megkeresni, továbbá megváltson és énnekem is örök életet adjon.
Harmadik este a kegyelemről hallottunk, hogy van általános kegyelem, amikor mindenki földjére esik az eső és mindenkire süt a nap. De van személyre szóló kegyelem is, amikor Jézus felkínálja az üdvözítő meg nem érdemelt kegyelmét. Ez a kegyelem nekem ingyen van, de Jézusnak az életébe került, drága vérén vásárolt meg. A mi bűneinkért halt meg a kereszten, ahol nekem kellett volna szenvednem. Megtette helyettem, értem, miattam, amit nekem kellett volna megtennem.
Fogadjuk el testvérek ezt a drága véren szerzett kegyelmet, ne utasítsuk vissza!
Negyedik este az újjászületésről hallottunk, amikor Nikodémusz éjjel ment Jézushoz, mert valami hiányzott az életéből, csak még nem tudta mi az. Amit ő nem tudott, azt már tudta az Úr Jézus, mert látta mi van a szívében, mielőtt kérdezett volna. Jézus, kérdés nélkül is felelt neki. Azt mondta neki az Úr:
– Szükség néked újonnan születned!
Nikodémusz megkérdezte, hogyan lehetne azt, ha az ember már vén? Bemehet-e anyja méhébe? Jézus, amikor visszakérdez, rámutat, hogy neki ezt tudnia kellene, mert ő Izráel tanítója. A szél fúj, de nem tudjuk, honnan jő és hova megy. Akit megérint a Szentlélek tüze, az megkapja a Lélek minden ajándékát, mint amikor Péter prédikációjára megtért háromezer ember az első pünkösd ünnepén.
Ötödik este a halál utáni életről hallottunk. Az élet nem ér véget, ha meghalunk, bár a test porrá lesz, de a lélek visszamegy Istenhez, aki adta. A „Gazdag és Lázár” példázata alapján hallhattuk, hogy Lázár, amikor meghalt, Ábrahám kebelére vitettetett, a gazdag pedig a pokolban nyitotta fel a szemét. Tehát van örök élet, és örök kárhozat. A gazdag a kárhozatban már rájött, hogy elrontotta az életét, de azt ott, akkor már nem lehetett jóvátenni.
Ezért kell itt a földi életünkben az Úr Jézust befogadni az életünkbe, mert ha Vele járunk és próbálunk az Ő akarata szerint élni, ami nehéz ugyan, de nem lehetetlen a Lélek által, akkor nem a pokolba jutunk, hanem az örök életbe. Bánjuk meg a bűneinket és fogadjuk be Jézust, mert Vele minden lehetséges. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Kacsó Ibolya gáti nyugdíjas gyülekezeti tag
