„Ekkor újra megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Ők ismét ezt felelték: „A názáreti Jézust.” Jézus így szólt: „Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni!” Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: „Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit.” Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkus volt. Erre Jézus így szólt Péterhez: „Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?”
Jn 18,7-11
Hadd emeljük ki ma nagycsütörtök megannyi eseménye közül Jézus kérdését, s hadd szóljon ma nekünk: Kit kerestek? Itt vannak előttünk a történet különböző szereplői, s keresik Jézust, s talán mind-mind mást látnak benne.
Itt van Júdás, aki Jézust keresi, a Mestert, aki mellett ő is tanítványként volt évekig. Most azonban nem a Mesterét látja benne, hanem azt a Jézust, akit elárulva előnyhöz, anyagiakhoz jut. Lehetőség, amellyel él is.
Itt vannak a katonák, akik tárgyilagosan válaszolják: a názáreti Jézust. Ők egy embert keresnek, aki a názáreti Jézus, akihez nekik lehet, nem sok közük van, lehet nem is különösebben érdekli őket sem a személy, sem a tanítása, sem a cselekedetei. Egy ember, aki tagadhatatlanul létezik, s akit nekik el kell fogni, el kell vinni a vezetőség elé. Parancsot teljesítenek, mintegy kívülállóként vannak jelen. Nekik csak a célszemély kell, semmi több.
Itt vannak a háttérben meghúzódva a vezetők, főpapok, farizeusok. Nincsenek jelen, de mégis irányítják az eseményeket, keresik a názáreti Jézust, aki számukra veszélyforrás. Aki zavargásokat kelt, aki rávilágít a bűneikre, aki veszélyt jelent a hatalmukra. Keresik, hogy megszüntessék ezt a veszélyt.
S itt van előttünk Péter is, aki Jézus mellett van, s a maga heves indulatával karddal akarja megvédeni Jézust. Látja Jézust, a Mestert, az élő Isten Fiát, s úgy látja, arra van szükség, hogy egy szál karddal szembeszálljon a kivezényelt katonai csapattal és templomi szolgákkal, hogy megvédje Jézust.
Jézus pedig válaszol a katonáknak: Én vagyok. Talán ismerjük ezt a kifejezést még az Ószövetségből, amikor az Úr bemutatkozik Mózesnek, s azt mondja: Én vagyok. Jézus ezzel egyrészt isteni mivoltára utal, másrészt elfogadja azt a sokféle meglátást, ami rá vonatkozik. Én vagyok a názáreti Jézus, akiben valaki anyagi lehetőséget lát, valaki tárgyilagos feladatot, valaki megfékezendő veszélyforrást, valaki védelmezendő tanítót. Én vagyok az, akit kerestek.
Vajon te kit keresel? Kit keresel az ünnep küszöbén? Kit keresel és kit látsz nagypénteken és húsvétkor? Kit keresel és kit látsz a hétköznapokban? Keresed-e azt a Jézus Krisztust, aki vállalja önként az előtte álló megpróbáltatásokat, vádakat, pert, s végül a keresztfának halálát? Keresed-e azt a Jézus Krisztust, aki elfogatásakor is védelmezi tanítványait, hogy el ne fogják őket is vele együtt; aki még ilyenkor is tanítja a heveskedő Pétert; aki meggyógyítja a szolgát? Keresed-e az ünnepben és a hétköznapokban Jézust, aki nem szorul megmentésre, de Ő maga a megmentő? Keresed-e azt a Jézust, aki nem csak tanító, nem csak mester, de az élő Isten Fia, aki Megváltó, aki a te személyes Megváltód és Megmentőd? Ezen múlik az ünneped, az életed, az örök életed. Te kit keresel?
Szemere Judit
