Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel! (Zsolt 119, 25)
Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt.
Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból! (Zsolt 44)
Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!
Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám. …
Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. …
Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. (38)
Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!
Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam. …
A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem.
Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. (69)
Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!
Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem. …
Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem háborgó haragod miatt,
mert fölemeltél és eldobtál engem. (102)
Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű.
De te, Uram, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.
Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje! (102)
Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!
Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. (103)
Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!
Magasan fölötte van az Úr minden népnek, dicsősége fölötte van az egeknek. …
Fölemeli a porból a nincstelent, és kiemeli a szemétből a szegényt.
Az előkelők közé ülteti, népe előkelői közé.
Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. (113)
Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!
Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram!
Eleveníts meg a te jóvoltod szerint! (119)
Ámen.
