Mennyei Atyánk!
Beleszédülünk a gondolatba, hogy Neked a mezei liliomokat és az égi madarakat is mind ismered,
és minden szükségükre gondot viselsz.
Még a kis szürke verebeket is mind számon tartod,
és azok közül egy sem esik le a földre a Te akaratod nélkül.
Beleborzongunk, hogy Te egyenként ismered a világon élő 8 milliárd embert és mindegyikről mindent tudsz.
Sőt, annak ellenére, hogy tudsz rólunk mindent, mégis szeretsz bennünket.
Talán ez a leginkább megdöbbentő gondolat mind közül.
Hiszen ha látnák az emberek, hogy milyen érzések vannak a szívünkben,
milyen gondolatok járnak a fejünkben, ha igazán ismernének bennünket a hozzánk legközelebb állók,
talán visszariadnának, és nem szeretnének minket.
De Te, Atyánk ismersz, és mégis szeretsz!
Nem értjük, Urunk, hogy miért.
Nem tudjuk, hogyan vagy képes Te, a szent és tiszta ilyen kitartóan szeretni minket, bűnös gyermekeidet.
Szavak nem tudják kifejezni a mi köszönetünket és hálánkat.
Hiszen te sem csak szavakkal szeretsz, hanem valóságos cselekedetekkel.
A Te szereteted jele a mindennapi gondviselésed is:
hogy erre a napra is felébredtünk, hogy egészségesek vagyunk,
hogy megőrzöd a békességet a szívünkben, a családunkban, az országunkban.
A Te gondviselő szeretetedből van tető a fejünk fölött,
kenyér az asztalunkon és ruha a testünkön.
De mindezek eltörpülnek amellett a szeretet mellett,
amely Jézus Krisztusban öltött testet és lett értünk emberré.
Benne láthatjuk a te szereteted legnagyobb mélységét.
Hiszen nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja a barátaiért.
Te pedig akkor adtad oda értünk az Egyetlen Fiadat, amikor még ellenségeid voltunk.
Drága Istenünk, beleszédülünk a gondolatba, hogy te ennyire szeretsz bennünket!
Segíts bennünket abban, hogy mi is tudjunk erre a szeretetre szeretettel válaszolni.
Hadd szeressünk Téged, magunkat, és a mellettünk élő gyermekeidet!
Segíts, hogy ne ítélkezzünk, hanem a te gyermekeidként a szeretetet és békességet adjuk tovább a világunkban.
Ámen
Kacsó Géza
lelkipásztor, Bátyú
