Személyes megtapasztalásból született hitvallás
Olvasandó: Zsoltárok 138
Kiemelt ige: Zsoltárok 138,3
„Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.”
A gyülekezetben gyakran énekeljük ezt a zsoltárt emlékezve Isten hozzánk való hűségére és szeretetére. Bizony jó időnként megállni és visszatekinteni, hogy ne felejtsünk el hálát adni az átélt szabadításokért, a meghallgatott imádságokért. Dávid is így emlékezik most vissza: „Amikor kiáltottam, meghallgattál engem…” Milyen jó, hogy van kihez kiáltani. Hányan arra panaszkodnak, hogy még olyan személy sincs a közelükben, akinek elmondhatnák a problémájukat. De gondolhatunk arra is, hogy milyen sokan egyedül maradtak most itthon, főleg idősek, s lehet, hogy a szomszédságban sincs már senki. Ha valami baj lenne, már nem lehet senki után kiáltani. S bizony tényleg nem maradt már senki, akihez kiáltani lehetne, csak egyedül az Úr.
Viszont hozzá kiálthatunk borús napokon és hosszú, álmatlan éjszakákon is. Kiálthatunk tanácstalanságunkban és félelmek között, mert Ő bennünket is meghallgat. Kiönthetjük előtte szívünk panaszát, amit talán mások meg sem értenének. S ami jó, hogy ő úgy hallgatja meg, hogy utána nem fogja senki másnak továbbadni bizalmas dolgainkat. De jó lenne nekünk is megtanulni így figyelni. Nem mindig sietni valahová, miközben az emberi kapcsolatainkat veszítjük el, s aztán panaszkodunk azért is, hogy nem is tudunk egymásról semmit. Isten figyel ránk, tanuljunk meg mi is egymásra figyelni.
A folytatásban azt mondja Dávid: „… bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.” Csak az tudja, aki már volt elég mélyen, hogy mit is jelent, amikor valaki odaáll a bajban és bátorít, tovább mutat a jelen megrekedt állapotán. Az Úr ezt teszi az ő szavával és Szentlelkével, mint pártfogó és vigasztaló mellénk áll és erőt ad a megfáradt és megterhelt életeknek, akik hozzá kiáltanak. Milyen mély tapasztalása ez Isten valóságos jelenlétének! Amikor közel jön a mi félénk és meggyötört életünkhöz és szinte bőrünkön érezzük az érintését. Aki nem zárkózik el tőle, sőt hívja és várja, annak az életében ebből a személyes megtapasztalásból lesz majd egy egészen személyes hitvallás, úgy ahogyan ezt Dávid esetében látjuk ezen a zsoltáron keresztül. Hitvallásunk pedig bátorításként szolgálhat mások számára. Ámen.
Barta Attila
lelkipásztor, Fornos
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 25.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 27. >>>
