Ne feledd el Siont!
Olvasandó: Zsoltárok 137
Kiemelt ige: Zsoltárok 137,1
„Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.”
A babiloni fogság idején születik meg ez a zsoltár. Nagyon nehéz, de mégis őszinte gondolatok kerülnek megfogalmazásra. Ott van benne a megaláztatás, a keserűség, a harag, a bosszúállás. Tipikus emberi érzések, amikor egy kiszolgáltatott helyzetbe kerül valaki és semmit nem tud tenni. Csak abban reménykedünk, hogy Isten valamilyen módon közbeavatkozik és valamilyen számunkra előnyös fordulat jön. Ebben a lelkiállapotban van a választott nép, amikor Babilon folyói mellett vannak és honvágy ébred bennük eredeti lakóhelyük, a Sion után.
Az emlékezés könnyet csalt minden ember szemébe. Amíg otthon voltak nem tudták kellő módon értékelni a szabadságot, és amit ez jelentett. Most senki sem erős, nem is kell annak lenni. Megtanulnak együtt sírni az átélt veszteség felett. Isten látta ezeket a könnyeket, látta szívükben a bánatot és az őszinte honvágyat. Hallotta a dühösen kimondott szavakat, amelyek bosszúért kiáltanak, és már készíti is számukra a vigasztalást, a haza vezető utat, de mindent csak a maga idejében. Amikor letelnek a kiszabott évek.
Ha most nem írnék tovább egyetlen szót sem, talán úgy is érthető lenne a párhuzam a zsidó nép és a mi népünk jelenlegi helyzete között. Hiszen kiben ne lenne düh, keserűség, miközben családok szakadnak szét. Akik elmentek, sírva gondolnak haza az itthon maradt szeretteikre és mindarra, ami az otthont jelenti számukra. Őket nem vitték, de mégis menni kellett. De olyan is van, akit vittek és soha nem térhet már haza. Mennyi könnyes szem, mennyi jajkiáltás, mennyi fájdalom, szavakkal ki sem mondható kín. Hányszor mondtuk, hogy már nem bírjuk tovább, és mégis bírtuk, mert erőt kaptunk. Mert valaki látta a könnyes szemeket, hallotta az elmondott imákat, de még a sóhajt is. Kitartunk, mert meg akarunk maradni, mert haza várjuk azt, aki elment, mert Valaki megígérte nekünk, hogy a fogság évei le fognak telni!
Ti akik, Babilon folyói mellett laktok és sírtok, ne felejtsétek el az otthont, ne felejtsétek el Siont. Leginkább azt a mennyei hazát ne felejtsétek, amit Isten elkészített az őt szeretőknek. Mert bármennyire ragaszkodunk e-földihez, nincs itt maradandó városunk, az eljövendő után vágyakozunk. S hisszük, hogy még egyszer eljön Sionról a Szabadító, és hazavisz bennünket örök otthonunkba. Ámen
Barta Attila
lelkipásztor, Fornos
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 24.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 26. >>>
