Szövetség és intelem
Olvasandó: Zsoltárok 132
Kiemelt ige: Zsoltárok 132,12
„Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig.”
Ez a zsoltár Dávid imádsága, melyben visszaemlékszik Isten korábban tett ígéretére, amit utódaival és a királysággal kapcsolatban mondott neki. Elérkezett az idő, hogy reggeli csendességünkben mi is ezt tegyük. Emlékezzünk, és emlékeztessük saját magunkat Isten szavára! Képesek vagyunk úgy elmerülni a hétköznapok szürkeségébe és gondjaiba, hogy közben elfelejtjük, milyen nagy és csodálatos ígéretek vannak a birtokunkban. Pedig ha azokat a Bibliából kiírva papírra vetnénk, nem csekély biztatást és erőt tudnánk meríteni azokból. Talán azt is megláthatnánk, hogy ezek között már vannak olyan ígéretek is, amelyek beteljesedtek, s akkor ezekért hálát lehet adni, a többit pedig még reménységgel várni.
Az ígéret beteljesedésének feltétele Isten szövetségének és intelmeinek megtartása. Az is előfordulhat, hogy úgy várjuk Isten ígéretének beteljesedését, hogy mi magunk már rég megfáradtunk a hűségben és nem követjük az Ő intelmeit. Amennyiben ez tényleg így lenne, akkor engedjük, hogy a Szentlélek hadd tárja fel ezt is nagyon őszintén előttünk. Hadd mutassa meg, hogy mikor és miben lettünk engedetlenné, hogy az akadály elhárulhasson és Isten terve velünk és utódainkkal továbbmehessen.
Dávid azt az ígéretet kapja, hogy még az unokái is ülhetnek majd királyi székében vezetve az országot, ha gyermekei ragaszkodni fognak ahhoz, amit Ő tanított nekik. Ki ne szeretné ezt az ígéretet magáénak tudni. Hiszen szülőként és nagyszülőként annak örülünk, ha gyermekeinknek és unokáinknak jól megy a sora, és becsületes emberként meg tudnak állni egy nagyon nehéz időben. Ha felvállalják és tovább viszik azt a felelősséget, amelyet valamikor mi is vittünk és talán még viszünk is, azért, hogy Isten ügye előrébb haladjon ebben a világban. S talán nekünk nincs királyságunk, nem bízatott mindenkire egy ország gondja, de az a küldetés melybe Isten állított a legfelelősségteljesebb. S ha látják rajtunk a gyermekeink és unokáink, hogy ez számunkra fontos, akkor talán nekik is azzá lesz.
Isten kész megáldani az utánunk jövő nemzedéket is a mi hűségünkre és ragaszkodásunkra tekintve. Ézsaiás könyvében olvassuk, amikor Szanhérib hadjáratot indít Jeruzsálem ellen, akkor azt mondja az Isten Ezékiás királynak és a népnek: „Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért, meg az én szolgámért, Dávidért” (Ézsaiás 37,35). Idáig hatott Dávid hűsége és ragaszkodása. Vajon a mi hűségünkre tud-e majd tekinteni Isten, ha fiainkat látja? Imádkozzunk érte, hogy így legyen. Ámen.
Barta Attila
lelkipásztor, Fornos
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 19.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 21. >>>
