Ha sírva is de vetni kell, tenni kell!
Olvasandó: Zsoltárok 126
Kiemelt ige: Zsoltárok 126,6
„Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezik, mikor kévéit hozza.”
Ebben a rövid zsoltárban az emberi élet, sőt a lélek mélységei és magassága vannak megrajzolva. Kezdésként a múlt bíztató emlékei, – olyanok voltunk, mint az álmodók -, emlékszik vissza a zsoltáros, nem csak a magasság érzésére, de arra is, akinek köszönhető volt. Az Úr fordította jóra a Sion (Isten népének) sorsát.
A folytatásból kiderül, ez csak a régi szép idők emléke, mert most ép könyörögni kell, a mélyben, mert az életük a kiszáradt patakmederhez hasonló, melyből sokat láthatott a júdai délvidéken mai zsoltárunk írója. De könyörögni is csak az tud, aki visszatekint, mert ez ad biztatást arra, hogy az Úr, a korábbiakhoz hasonlóan ismét jóra fordíthatja sorsunkat. Hirtelen megváltozhat minden, mint azokban a bizonyos folyómedrekben, amely a hosszú és száraz idő után, egy heves esőzést követően hamar megtelik vízzel, éltető vízzel.
A zsoltáros nemcsak az Úrhoz való könyörgésre ad példát, de arra is, hogy nekünk is tenni kell, amit tudunk, a saját helyünkön. Vetni kell, ha könnyes szemmel is, hogy legyen ujjongva aratás, sőt befektetni, kockáztatni. Az, aki sírva vet, az utolsót veti, amelyet magától von meg, felélhetné a vetőmagot, ez az ínséget enyhítené pillanatnyilag, de a jövőt elvenné. Bizony hit kérdése, hogy tegyünk-e még, ha borús is a jövőkép. Tegyünk-e még a közösségért, a gyülekezetért, ha egyenlőre csak fogyunk, egyre fogyunk. Tegyünk-e még a családi házért, ha úgy tűnik, nem laknak majd benne a gyermekek. Küzdjünk-e, fektessünk-e be tovább a családi vállalkozásba, ha egyre nehezebb a gazdasági helyzet, s úgy tűnik nincs aki átvegye? Műveljük-e tovább a földet… Hosszan sorolhatnánk ezeket a kérdéseket. Az Úr sokszor próbára tesz minket, bízunk-e benne annyira, hogy ha könnyes szemmel, de tegyük a dolgunkat, a majdani öröm reményében. Ha sírva is de bízunk-e benne annyira, hogy befektessünk és kockáztassunk, feltéve időnket, erőnket és életünket az Ő vezetésére, szolgálatára. Ehhez ismernünk kell Őt, tudva, miként és hányszor fordította már jóra a népe, vagy épp egy-egy szolgája sorsát az Úr. Ő majd megadja az örömteli, ujjongó aratást, a kévék betakarításának áldott idejét. Ámen.
Orosz Zsolt
lelkipásztor, Zápszony, Újbátyú, Bakos
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 13.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 15. >>>
