Valljuk meg!
Olvasandó: Zsoltárok 124
Kiemelt ige: Zsoltárok 124,1
„Ha nem lett volna velünk az Úr – vallja meg ezt Izráel!”
A zsoltáros felszólítása ma is szól, nekünk is szól. A múltba nézve lássuk meg, mi mindent köszönhetünk annak az Úrnak, aki velünk volt. Ez bizony nem mindig könnyű, különösen akkor nem, amikor az Isten jelenléte nem egy egyértelmű és jól felismerhető, gyors szabadításban mutatkozik meg, hanem abban láthatjuk, hogy bár jött az áradat, tajtékzó vizekkel, de mi talpon maradtunk. Ha előre nézünk, és látjuk közeledni a veszélyt akkor oly természetesen kiáltunk az Úrhoz. Ha elvonult a veszély, akkor pedig ahelyett, hogy az Istent áldanánk, mert velünk volt, mert megerősítette a lábainkat, és azok nem csúsztak ki alólunk, inkább önmagunkkal dicsekszünk, vagy a múltbeli veszélyt láttatjuk kisebbnek.
Mindennek érzékeltetéséhez álljon itt egy példa a közelmúltból. Néhány éve, amikor a világjárvány szele elért minket is, először a sajtónak, majd pedig a korlátozásoknak köszönhetően, oly nagy félelem volt ott a szívünkben, s az Úrhoz kiáltottunk újra és újra, szabadításért, segítségért, enyhülésért. Aztán teltek a hetek, és megjelent az életünkben a megszokás, a kétkedés, az elbizakodottság. Mindnyájan úgy gondoltuk majd mi megfejtjük miért nem lett ebből akkora katasztrófa, mint amitől féltünk. Néha egyenesen virológusnak képzelve magunkat, azon törtük a fejünket, hogy talán nincs is ez a betegség, vagy ha van, akkor hogyan használják ezt az emberiség ellen, esetleg nem is olyan veszélyes … Mindezek helyett a legjobb lenne, ha meglátnánk, sőt ahogy a zsoltáros felszólít rá, ha megvallanánk, hogy az Úr velünk volt, és azért nem volt akkora pusztítása a járványnak, mint amit felvázoltak a szakemberek, vagy amitől mi magunk is féltünk. S hány ilyen történetet tudnánk sorolni az személyes életünkből, amikor a vihar előtt az Úrhoz könyörögtünk, a vihar után, mégis annyi magyarázatot találtunk, hogy miért éltük túl, (pl. betegségben jó orvosom volt, balesetnél jó reflexem volt …) hogy közben elfelejtjük, csak az Úr jelenléte tartott meg.
Nézzünk hátra, s lássuk meg azt az Istent, aki ha nem lett volna velünk sokszor láthatatlanul is, de mégis az ő kezében tartva, őrizve életünket, akkor elvesztünk volna. Mindezek után elmondhatjuk mi is a zsoltárossal:
A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta. (Zsoltárok 124,8)
Orosz Zsolt
lelkipásztor, Zápszony, Újbátyú, Bakos
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 11.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 13. >>>
