Mondjatok áldást
Olvasandó: Zsoltárok 122
Kiemelt ige: Zsoltárok 122,6
„Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!”
Ez a zsoltár Dávid nevéhez fűződik. Őt talán nem szükséges bemutatni, hiszen személyéről sok mindent megtudhatunk a Szentírás lapjairól. Izráel királyaként látjuk őt most magunk előtt, aki feljegyzi számunkra ezt az ünnepi hangvételű zarándokéneket, amely tulajdonképpen egy áldáskívánás. Azok a zarándokok énekelhették, akik évente egyszer felmentek a szent városba, hogy az Úr házába áldozatot vigyenek. Amikor a zarándokok hosszú idő és út megtétele után meglátták a templomot, a szívük legmélyéről feltörő hálának adtak hangot, ezt a zsoltárt énekelve.
Ma vajon hogyan tekintünk Isten házára? Örülünk neki, vagy megszoktuk már, hogy ott van és közömbösen megyünk el mellette? Vajon hogyan gondolnak vissza az otthonuktól távol élő emberek a templomra, ahol először kaptak áldást az Úrtól, vagy el is feledték már azóta az első lelki otthonukat? Ez a templom nem attól értékes elsősorban, mert őseink sok és nagy áldozat árán építették fel, hanem azért, mert az Isten van jelen abban. Nem csupán egy szép épület a sok közül, hanem szívünknek a legkedvesebb. Mert itt éltük át, ahogyan Isten meghallgatta az imádságainkat, élő és érthető módon megszólított és megáldott.
Ugyanezt tapasztalták meg a Jeruzsálembe érkező zarándokok, ezért mondja Dávid: „Kívánjatok békét Jeruzsálemnek!” Hallgatva a napi híradásokat, hogy milyen merényleteket hajtanak végre a terroristák a szent város ellen és hogyan készül az Iszlám állam az Izráel elleni háborúra, arra gondolok, milyen aktuális ez a zsoltár. Noha mi is a háború árnyékában élünk, ne felejtsünk el imádkozni Isten választott népéért sem. Kívánjunk békét Jeruzsálemnek, bölcsességet a vezetőknek. Hiszem, hogy az Úrnak ma is fontos ez a nép és ez a város. A keresztyénség története elválaszthatatlanul összefonódik a zsidó történelemmel. Ne legyünk közömbösek, amikor látjuk az ő nyomorúságukat.
Azt mondja Dávid: „Legyenek boldogok, akik téged szeretnek.” Isten népének boldogsága abból fakad, hogy tudják, kihez tartoznak. Tudják, hogy ki az az Úr, aki Lelke által ott van a gyülekezetben. Ismerik az ő váltságát és elfogadják magukra nézve annak érvényességét. Ez az, ami boldoggá teszi azokat, akik szeretik Istent és az ő házát. Azt a házat, ahol holnap is szól majd az Úr igéje és ahová téged is várunk. Ámen
Barta Attila
lelkipásztor, Fornos
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 9.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 11. >>>
