“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 3.

Olvasandó: Zsoltárok 115

Kiemelt ige: Zsoltárok 115,1
„Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!”

A napokban zajlik a 2024-es nyári olimpia Párizsban. Megérne egy misét a megnyitóünnepségen tapasztalt jelenet is, de nem erről szeretnék írni. Inkább arra hívom fel a figyelmet, hogy sportolók ezrei dicséretreméltó önfegyelemmel, önmegtagadással készülnek arra, hogy dicsőséget szerezzenek maguknak és országuknak, emberek milliói emlegessék nevüket egy szenzációs teljesítmény után. Művészi alkotásokon ott vannak évszázadok múlva a nevek, melyek hirdetik a művész dicsőségét. Úrasztali- és szószéki terítőkön, szószék koronáján, harangokon ott van az adakozó neve, s hirdeti, hogy „Isten dicsőségére adakozta X.Y….” Ha valóban az Isten dicsőségére, minek akkor oda az ember neve?! Szószéken ki kell hirdetni az adakozók nevét (ha óhajtják). „Ha ez meg az ennyit adott, akkor én még többet adok”…

De sok nemes, jó és hasznos cselekedet mozgató rugója a dicsőségvágy, ami önmagában még nem bűn! Ez már benne volt az első emberben. Nem elégedett meg azzal, hogy Isten dicsőségét tükrözte egész lénye, hanem olyan akart lenni, mint Isten. Minden emberben benne van kisebb-nagyobb mértékben a dicsőségvágy. Beszélgetés közben ezzel a szóval vágnak egymás szavába: „Én…”. Mindenkinek jól esik, ha megdicsérik. Olykor még (el)várjuk is. Olyan is van, hogy valaki megharagszik, hogy nem emelik ki a nevét, nem dicsérik meg. Ránkfér az apostol figyelmeztetése: „Ne legyünk hiú dicsőség kívánók” Gal 5, 26 „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.” Fil 2, 3

Egyedül Istent illet minden dicsőség. Jézus is így tanít imádkozni: „tied a dicsőség”. Isten maga is megmondta: „Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.” Ézs 42, 8 Emberek, vezérek merik Istenként dicsőíteni magukat. Arra hívnak minket, hogy adjuk a dicsőséget egy országnak, vagy népnek, vagy embereknek. Pedig Dánielnek van igaza: „Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened.” Dán 9, 8 A mi nevünkhöz csak könny, szenny és bűn tapad. Ellenben Isten kegyelmes és hűséges. Meg kellene tanulni Jézus parancsát: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Mt 5, 16 Nagyon egyszerű: az emberek lássák meg az én jócselekedeteimet, de én mutassak vele Istenre, passzoljak át neki minden dicsőítést és dicsőséget. Lássák Isten munkáját az életemben, de senkinek se az jusson az eszébe, hogy engem dícsérjen, hanem az Istent. Jézus ebben is példát ad: tette a csodákat, és a nép Istent dicsőítette. Legyen valóság az életünkben: Soli Deo gloria! Egyedül Istené a dicsőség! Ámen  

Sipos József
lelkipásztor, Tiszakeresztúr


<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 2.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. augusztus 4. >>>

Share

Hasonló bejegyzések: