Olvasandó: Zsoltárok 107
Egy liturgikus zsoltár, amely az Isten népét hálára hívja. Külön-külön, a szabadultak négy kategóriáját: tévelygőket, bűnözőket, ostobákat, tudatlanokat. Ők alkotják az Isten népét. → Az Isten népének a két fő kegyelmi önazonosságtényezője: a szövetségi láncba tartozás (mint tradíció) és a bűneset után természetesen ellenséges környezet biztos veszedelemből való Isteni megszabadulás átélése (elfogadása és formálási hatása; mint önátadás). Ez a kettős meghatározás (szövetségi tradíció és személyesen átélt megszabadítás), a történelem folyamán váltakozva erősödik az Egyház felépítésénél. A jelen helyzetünkben, az átélt megszabadítás a lényegesebb, mert a tradicionális Egyházszervezet folyamatosan elveszíti a jelentőségét. Pl.: az új Egyházi közösségeket azok alkotják, akik választ és megoldást kaptak a problémáikra, függetlenül a vallási gyökereiktől. 1) A négyes szám (utalva a megszabadultak négy csoportjára), a földi teljességre utal (pl. négy égtáj van, mely itt ki is van hangsúlyozva. Isten úgy formálja az Egyházát, hogy nyomorúságokat hoz el, melyek az Egyházba/Üdvházba hajtják az embereket – 3v.). Isten szabadítása minden kultúrában, történelmi és gazdasági helyzetben, nép és társadalom között vonzó és érvényes (Jézus mindenütt mindenkit képes magához vonzani). A zsoltár keletkezésének az idején, arra gondoltak, hogy egy népnek vannak istenei és az istenek hatásköre, a nép területének a hatásköréig terjed. S a földi és az égi események között párhuzam van; pl. ha az egyik nép legyőzi a másikat, akkor az egyik nép istene legyőzte a másik nép istenét. Tehát a mindenben való győzelem megnyilvánulása, hitvallás volt az Istenről: Isten minden élethelyzetedben győztes. 2) A hálaadásra szólítás felé való engedelmesség: bizonyságtevés az Isten szabadításáról és az ember bűneiről. A bűnvallás és bűnbánat hozzátartozik az Istentisztelethez. Hisz az aktuális nyomorúságkategóriánál mozdul meg a felszólított ember. Pl.: az Istentiszteleten (imában, énekben), mindig megvalljuk a magunk bűnét és nyomorúságát is. Mert segítségért jövünk Istenhez. Ha nem kellene segítsége, akkor nem jönnénk Hozzá (itt a nyomorúságok átélése, a Jó Pásztor terelő pálcája). 3) A zsoltárban bemutatott nyomorúságkategóriák logikai sorrendet mutatnak: szárazságtól (4-9v.), a tengerig (23-32v.), közötte fizikai (10-16v.) és szellemi (17-22v.) megkötözöttség és bezártság (lüktetően egyező és változó résszel).
1. Alanyok (változó):
1.1. Bolyongók (4-9). Egy eltévedt karaván képe. Nem véletlen, hogy ezzel kezdi a zsoltáros a felsorolást, hisz a zsidósághoz a sivatagi körülmények álltak a legközelebb.
1.2. Rabok (10-16). Elítéltek. Akik fizikai fogságban sínylődnek, mindenkitől elhagyatottan.
1.3. Ostobák. Akik rossz döntéseket hoztak és maguk kerültek bűnök rabságába (szenvedélyek rabjai). Elindul egy folyamatuk (lavina) és nem tudnak már kiszállni.
1.4. Hajósok. Akik a megélhetésüket a tengerről szerzik be.
2. Helyzet (változó):
2.1. A puszta (mint a démonok lakóhelye, hol a szellemi világhoz lehet közel kerülni). Mindig megpróbáltatás ott keresztülmenni. Egy kalandra vállalkoztak, keresztül a sivatagon, valamilyen haszon reményében. Volt elegendő tartalékuk az eltervezett útra, de az út, amelyen elindultak, „úttalan” volt. Tehát nem volt járható. Ezért bolyongtak és folyamatosan felélték a tartalékaikat és végveszélybe kerültek. → Belekezdünk egy kalandba (pl.: vállalkozás, kapcsolat, elköteleződés stb.). Úgy gondoljuk, hogy ismerjük az utat (mert kiszámítottunk mindent és vannak támogatók…). Befektetünk az utazásba (talán másokat is magunkkal viszünk és kölcsönt veszünk fel, mint a kereskedők, akik kiállítanak egy karavánt). Aztán kiderül, hogy mi általunk gondolt út, nem út („úttalan”). Mert csak mi projektáltuk a vágyainkat. Az Istennél van a valóság és nem nálunk.
2.2. A börtön. Ahova ugyan emberek vetették (a Szöveg arra enged következtetni, hogy esztelen és harsány „hőbörgése” – háborgatása – miatt), de valójában az Isten akarata valósul meg, mert megvetették az Isten döntését és ezért Isten szenvedéssel töri meg az esztelenséggel telt és megkeményedett szívüket. Át kell élni a tökéletes egyedüllétet és elveszettséget (11-12). → Isten akarata teljesedik be a szenvedéseinkben is. Ezeknek is van valamilyen céljuk. S a célokat az Isten tartja kézben, s így az emberek ellenünk való gonoszkodása is, a mi javunkat szolgálja. Ez az átélendő szűkösség, a kezdete lehet, egy megszabadítottakból álló Egyháznak.
2.3. A szenvedélyek rabsága. Vétkes élet és bűn. Majd már nem kell semmi földi élvezet (az evést, a lét fenntartásának a módját is elutasítják). Halál kapujánál vannak. Talán az önpusztítás miatt (öngyilkosság is). → A rossz döntések (házasság, üzlet, kapcsolat stb.) és hiányok (pl.: gyerekkori szeretethiány), melyeket bűnökkel akar az ember közömbösíteni (elkezd kórosan inni, hazudozni, kéregetni, játszani, internetezni stb.), melyek teljesen megkötözik. Aztán már tényleg nem eszik és csak a szenvedélyével (és a szenvedélyének) tud csak örülni.
2.4. A tengeri vihar. Nagyon szemléletes képek mutatják a tengert. Itt elvész az ember bölcsessége és tapasztalata. Átéli teljes kiszolgáltatottságát és tehetetlenségét. → Isten megengedi, hogy a nagy tapasztalatunk, melybe annyira bíztunk, semmibe menjen. Hogy megmutatkozzék az erőtelenségünkben az Isten ereje („amikor erőtelen vagyok akkor vagyok erős”).
3. De kiáltottak az Úrhoz (egyező). A körülmények ellenére is. Erre utal a „de”. Ez nem természetes. Természetes lenne a meghalás, feladás, vergődés, hősködés, dacolás stb. De nem az Úrhoz való folyamodás. Mert ezzel megnyitunk egy kaput az Isten, az örökkévalóság előtt, erre a világra. 1) Nem imádság, csak kétségbeesett kiáltás. 2) Nem csak általánosságban Isten, hanem Úr. Aki mindenek parancsolója és mindent a kezében tart. Mert egy ilyen Isten tud csak megszabadítani. Tehát nem becsüli le a problémát, mert Isteni erő kell a szabadsághoz, mert nem elég az emberi. → Nem becsüli le Isten a te problémádat és az Nála számon van tartva. 3) Nem egymáshoz, csak az Úrhoz. Lehetett a karavánban egymás vádolása, marása, fenyegetése. De nem ez van megemlítve. Hanem az Istenhez kiáltás. Mert ennek volt értelme. → Lehet egymás vádolása. De ennek nincs értelme. Csak önmagukat és a maradék kis energiájukat élik fel a másik pusztítására és a pusztulást siettetik. Annak van értelme, ha az Úrhoz kiáltunk. Itt fontos a többes szám: együtt kiáltani az Úrhoz.
4. Következmény: kimentette őket (egyező). Aztán konkretizálva van a megmenekülés (Isten nem elméletieskedik a megmeneküléssel, amikor konkrét fizikai segítség kell): helyes útra vezette, lakott városokba mehettek. 1) Mert volt út Istennél az ember számára úttalan helyen is. → Istennél mindig van kiút. Nincs olyan élethelyzeted, ahonnan Isten ne tudna kivezetni. Jézus az út. 2) Városok. Ahol van életfeltétel. Ahol meg lehet nyugodni. Ahol lehet építeni is. Az utazók, a sivatag megrázkódtatásai után, már tudták értékelni a várost, az emberi közösséget, a letelepedés lehetőségét. → Az Isten életfeltételeket, otthont, pihenést biztosít a számunkra. De sokan csak akkor értékeljük az emberi közösséget, az otthont, a kibontakozás lehetőségét, mint Isten ajándékát, ha már keresztülmentünk a nyomorúságokon (ez az utolsó előtti maradandóságának szükséglete, melyet felülír, de el nem töröl az utolsó – Bonhoeffer).
5. Hála. Mindenkinek közös a forrás: az Úr szeretete és az emberek között végzett csodái (egyező). De mindenkinek másként mutatkozik meg az Isteni szeretet és csoda, s így másként mutatkozik meg a hála is (→ rugalmasnak kell lenni a kegyelem és a hála különböző formáinak elfogadására és megvalósítására; Isten minden helyen és rengeteg kiábrázolható formában kész bemutatni szabadító kegyelmét és ezért van lehetőség a hála legváltozatosabb kifejezéseire):
5.1. Szomjazókat és éhezőket jól tartott (9v.).
5.2. Az érckapukat betörte és a vaszárakat leverte (16v.).
5.3. Mutassatok be hálaáldozatot, beszéljétek el ujjongva tetteit (22v.).
Magasztaljátok a nép gyülekezetében (első társadalmi szint), dicsérjétek a vének gyűlésében (magasabb társadalmi szint – 32v.). → Azért az utolsó helyen van a gyülekezet közösségében való hálaadás és bizonyságtevés fogalma, mert a szabadítás akkor válik teljessé, ha az tanítható és tanítandó tanulsággá formálódik. Ámen
Radvánszky Ferenc
lelkipásztor, Mezőkaszony és Bótrágy
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. július 25.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. július 27. >>>
