Isten háza fészek
Olvasandó: Zsoltárok 84
Kiemelt ige: Zsoltárok 84,2-4
„Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek URa! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem!”
Egy zarándokének ez a zsoltár, többen énekelhették amikor az Úr házába indultak. Kóráh fiai jegyezték föl, akik énekes és templomi szolgák voltak. Elképzelem, hogy mekkora öröm lehetett felmenni az akkori híveknek az Úr templomába, mikor eljött az ünnep ideje. Vágyakoztak arra, hogy megjelenjenek az Úr előtt.
Sokaknak jó értelemben vett szokásává vált mára a templomba járás. De vannak, akik nagyon ritkán látják belülről. Milyen nagy különbség van az akkori és a mostani lehetőségek között. Akkor ritkán juthattak csak el, ma minden községben ott a templom, mégis kevesebben keresik. Tudjuk, hogy nem a templomjárás a lényeg, abban az értelemben, hogy az önmagában nem üdvözít. Az Úrhoz kell odajárulni.
A templom itt Isten jelenlétét jelenti. A templom után való sóvárgás tehát Isten utáni sóvárgás. S ma is így kell lennie. Az épület is fontos, de mit ér önmagában üresen. Az épületnek akkor van értelme, ha tele van emberekkel, a Szentlélek templomaival.
Előbb hajléknak nevezi azt a helyet a zsoltáros, majd az Úr udvarairól beszél, ami része volt az akkori jeruzsálemi templomnak. De az egyik legszebb hasonlat, amit használ az a fészek.
Nem olyan rég újítottuk gyülekezetünk templomát kívülről és nagy dilemma volt számunkra, hogy meghagyjuk-e a fecskefészket, amely az ajtó fölött volt, vagy nem. Végül maradt és megnyugodtunk ebben a döntésünkben, mert még a fecske is talál fészket Isten házánál.
Számunkra is fészek lehet Isten háza. Otthon, a gyülekezet otthona, ahol biztonságban vannak a hitben növekvő fiókák, ahol tudnak táplálkozni és erősödni. Vallom, hogy az otthon jelent egy helyet és jelent egy érzést is. Isten háza lehet ilyen fészek, ahol megváltó szeretetével ölel körbe bennünket. Ahonnan kirepülünk a világba, de rögvest visszajövünk erőért és hűségért. Nincsenek fiókák fészek nélkül, ha az nem lenne, akkor el is pusztulnának.
Egy magyaroroszági püspöktől olvastam egyszer: Jézus Krisztusban fészekké lett az Isten számunkra! Benne ölel át a megváltás szeretetével, nála találok igazi menedékre, Ő táplál. „Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged!” Ámen.
Máté Richárd
lelkipásztor, Izsnyéte
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. július 2.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. július 4. >>>
