Olvasandó: Zsoltárok 78
Kiemelt ige: Zsoltárok 78,6-7 és 38
„Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait… Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata.”
Ez a zsoltár kis történelemórának is megfelel. Minden olyan dolgot elmond, amit a zsidó nép megtapasztalt az egyiptomi fogság utolsó idejétől Dávid királyig. Elmondja a zsoltáríró mindazt, amit előre vetített. Azt, hogy mi mindenből szabadította meg a népét a Mindenható Isten, és hogy miért kell Őt, és csak egyedül Őt imádni, tisztelni és bízni benne.
Nagyon sokszor mi emberek is úgy vagyunk az Istennel való kapcsolatunkban, mint a zsidó nép akár a pusztai vándorlás közepette, vagy mint már a letelepültek. Amikor valamiből hiányt szenvedünk, amikor azt érezzük, hogy nincs meg, akkor azon pillanatban elkezdjük „zaklatni” az Istent, hogy adja meg nekem, de azonnal. Viszont amikor már megkaptuk, akkor utána már nem kell nekünk az Isten, és szinte ledobjuk, mint az eltörött játékot, aminek már nem vesszük a hasznát. Már megvan az új, megvan, amire vágyunk, és utána másra már nincs szükségünk.
A zsidó nép is így volt vele. Bajban voltak Egyiptomban, Isten hatalmas csapásokat mért az egyiptomiakra, majd átvezette őket a Vörös tengeren. Amikor ez megvolt, és kezdett nyugodtabb életük lenni, akkor megint panaszkodni kezdtek, hogy most meg már nincs mit enni, illetve nincs mit inniuk. Isten adott nekik, de nem csak annyit, hogy oltsák a szomjukat és jól lakjanak, hanem ettől sokkal többet. Mit kapott ezért Isten? Még csak egy köszönömöt sem, hanem nyakasságot, gőgöt, elfordulást és újabb lázadást.
A mi népünknek is annyi sok szenvedésen kellett keresztülmennie. Ha visszanézünk, akkor bizony elmondhatjuk, hogy mennyi sok áldást és szabadítást adott az Isten ezekben a nehéz helyzetekben. Ezután elvárhatná tőlünk az Isten, hogy erre emlékezzünk, elmondjuk az utódainknak, hogy milyen csodás az Isten, de nem, mert mi csak panaszkodunk tovább, hogy így sem, meg úgy sem jó nekünk.
Ennek ellenére Isten nem haragtartó és bosszúálló, hanem továbbra is meg akar bocsájtani nekünk, és segíteni akar: „… ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata.” Ezért bízzunk a mi mindenható Istenünkben, mert ő minden bűnünk ellenére a legjobbat akarja a számunkra. Ámen.
Bodnár Miklós
lelkipásztor, Nagygejőc
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 26.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 28. >>>
