Olvasandó: Zsoltárok 77
Kiemelt ige: Zsoltárok 77,11 és 16a
„Az az én bajom – gondoltam –, hogy megváltozott a Felséges jóindulata… Megváltottad hatalmaddal népedet…”
Az emberek szoktak imádkozni. Ezt a megállapítást egyértelműen ki lehet jelenteni. Viszont az imádságaink a legtöbbször akkor tudnak nagyon buzgók lenni, amikor különféle nyomorúságokba esünk.
Az imádkozásaink java részében, kicsit talán furcsának tűnhet, de nem nagyon foglalkoztat bennünket az, hogy figyel-e Isten bennünket. Csak mondjuk a mondandónkat, mindazt, ami foglalkoztat bennünket, nem keressük Isten figyelmét. Ez a lelki életünknek a felületességét jelzi. Ezért van szükségünk arra, hogy különféle nyomorúságokat szenvedjünk. Ezért mondja Jakab is: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” (Jakab 1, 2) A nyomorúság ideje alatt sokkal őszintébben fordulunk oda Istenhez, és sokkal jobban keressük a kapcsolatot vele.
Az életünkben, amikor minden a legjobban megy a meglátásunk szerint, akkor az imádságos életünk, az Istennel való kapcsolatunk ápolása ellankad, lapossá és felületessé válik. Olyankor nem érezzük szükségét semminek se az életünkben, még Isten szükségét sem. De amint eljön az első nehézség az életünkben, azonnal odafordulunk az Istenhez.
Amikor elérnek bennünket a gondok, bajok, nehézségek, akkor keresni szoktuk az okokat. Miért történt velem, mi lehet mindennek az oka? Ilyenkor még jobban megkörnyékez bennünket a Sátán és el szeretné érni azt az életünkben, hogy elbizonytalanodjunk. A zsoltáríró is eljut erre a pontra: „Az az én bajom – gondoltam –, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.” (11. vers) Milyen diadalmámorban van ilyenkor a Sátán, mert az életünkben ezt nagyon sokszor eléri. Azt gondoljuk ilyenkor, hogy Isten magunkra hagyott bennünket, megváltozott a jóindulata, elfeledkezett rólunk.
Amikor visszatekintünk életünkbe, a megtett útra és arra, hogy az addigi nehézségekből hogyan mentett meg bennünket az Isten, észrevesszük, hogy nem Isten fordult el tőlünk, hanem mi Tőle. Mi vagyunk, akik rossz útra tévedtünk és hagytuk magunkat becsapni.
Ez a zsoltár arra tanít meg bennünket, hogy sosem szabad elfelednünk, hogy Isten mindig velünk van, mindig segít nekünk, sosem hagy el minket. Ezt sosem szabad elfelejteni, és akkor minden nyomorúság, bánat, baj az csak látszatnak fog tűnni, el fog törpülni Isten hatalma, szabadítása és szeretete mellett. Ámen
Bodnár Miklós
lelkipásztor, Nagygejőc
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 25.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 27. >>>
