Olvasandó: Zsoltárok 71
Kiemelt ige: Zsoltárok 71,20
„Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.”
Az Úr Jézus tanította, hogy mindig imádkozni kell és nem szabad belefáradni (Lk. 18,1). Ezzel szemben az ördög mivel hazug és hazugság atyja, megpróbálja elhitetni az emberrel, hogy lehet élni Isten nélkül és imádság nélkül. A hívő ember számára az imádság olya, mint a lélegzetvélet.
A tanítványok kérték Mesterüket: „Uram, taníts minket imádkozni, ahogy János is tanította a tanítványait!” Lk. 11,1 Mennyivel inkább kérhetjük mi is, hogy tanítson. Mózes mindig imádkozott, mielőtt elindult volna a nép élén a pusztai vándorlás idején. Dávid bármihez fogott, előtte elcsendesedett Isten előtt, és kérte az Ő vezetését, segítségét.
Szüntelen imádkozni azt is jelenti, hogy az élet minden szakaszában imádkozom. A 71. Zsoltár egy idős ember imádsága: „Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha!” 1. Ebben benne van az a bizonyosság is, hogy mindezidáig Hozzád menekültem és nem szégyenültem meg. Most is abban a reményben borulok Eléd, hogy meghallgatsz: „Légy erős kősziklám, ahova mindig fölmehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram.” 3
A kősziklára épült ház akkor is stabilan áll, amikor erős viharok jönnek. Az élet is lehet ilyen kősziklára, Jézus Krisztusra helyezett „épület”. Mert Őbenne nemcsak akkor reménykedhetünk, amikor ellenség, betegség vagy valamilyen más csapás fenyeget, hanem akkor is, amikor majd elhagy az erőnk. Vagy talán már el is hagyott; és ha így van, legyen szívünk imádsága ez a Zsoltár: „Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!” 9 Az évek és a tapasztalat nem jelentenek biztosítékot a lelki életben. Vigyázzunk, hogy el ne bizakodjunk, mert nemcsak az ifjúkornak vannak kísértései! Ezért a zsoltárossal együtt valljuk: „Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged.” 14
Aki magas kort érhet meg, az sokat tapasztalhatott Isten nagy tetteiből. Ezekről lehet és kell bizonyságot tenni! Jó visszatekinteni, és meglátni a lábnyomokat a homokban.
Emlékezni lehet úgy is, ahogyan Dávid tette, aki nemcsak hátra nézett, hanem előre is, de nemcsak a közeli jövőbe, hanem az örökkévalóságba: „Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.” 20 Igen, volt már részünk sok nyomorúságban, de hálával állapíthatjuk meg, hogy mindegyikből kihozott az Úr! Most pedig emlékezzünk a legnagyobb szabadításra, amit elvégzett értünk: megváltotta lelkünket a haláltól. Ezért nem fél a zsoltáros, sőt bátor bizonyossággal mondja: „még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.” 20b Ezért: „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.” Zsolt. 103,1-4 Ámen.
„Krisztus, én életemnek te vagy reménysége,
Szegény bűnös lelkemnek örök üdvössége.
Lészek hát én csendességben,
Bár a halál fullánkjával rettentsen.”
320. dicséret 1. verse
Mészár István
lelkipásztor, Akli, Aklihegy
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 19.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 21. >>>
