Olvasandó: Zsoltárok 68
Kiemelt ige: Zsoltárok 68,20
„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.”
A 68. Zsoltár Dávid imádsága, amit örömében énekelt Istennek. Dicsőítette Őt azért, mert győzelmet adott népének ellenségeivel szemben. Ezt a zsoltár-imádságot énekelték a harcra készülve a francia protestánsok, a hugenották is: „Hogyha felindul az Isten, / Elkergettetnek szertelen minden ő ellenségi.”
Igen, Istennek vannak ellenségei, akik ellenségei az Ő népének is. Olyan ellenség ez, amellyel az ember nem bír, nem tud ellene harcolni. Dávid ilyenkor nem önagára nézett, hanem fölfelé, és onnan várta a segítséget. Végül pedig így tett bizonyságot: „Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői.” 2
Isten ellenségeire ítélet vár, de a Benne bízók boldogok: „De az igazak örülnek, vigadnak, Isten színe előtt vígan örvendeznek.” 4
Ez azért lehetséges, mert Neki gondja van az övéire, minden emberre: „Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten szent hajlékában. Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen.” 6-7
Most a háború miatt különösen is sok az árva, akik reménykedhetnek Isten gondoskodó szeretetében és abban, hogy Ő véget tud vetni ennek a szörnyűségnek, és hazahozhatja azokak is, akik ma még szinte fogolyként élnek más országban.
Amíg ezt megteszi, hadd bátorítson és vigasztaljon a drága ígéret: „Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” 20 Gondot visel rólunk! Az eredeti héber szövegben egy olyan szó szerepel, amit úgy is lehet fordítani, hogy hordoz bennünket. Vegyük ezt komolyan és higgyük el, hogy így van, így lesz!
Amikor Izsák édesapjával, Ábrahámmal a Mórija hegyre ment felfelé, megkérdezte, hogy hol van az áldozatra való bárány? Ábrahám csak annyit tudott mondani: „Az Úr gondoskodik.” 1 Mózes 22,14b. Akkor még ő sem tudta, hogy miként, de hitte, hogy így lesz, és Ő valóban gondoskodott! Ezért biztat a Szentlélek Péter apostol által is: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” 1 Péter 5, 7.
A Heidelbergi Káténk 27. kérdése így szól: „Micsoda az isteni gondviselés? Felelet: Istennek mindenható és mindenütt jelenvaló ereje, mely által a mennyet és a földet minden bennük lévő dologgal mintegy saját kezével fenntartja, és úgy igazgatja, hogy fák, füvek, eső, szárazság, termékeny és terméketlen esztendők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szóval minden nem véletlenül, hanem az Ő Atyai kezéből jön.”
Ebből is érthetjük, hogy semmi sem történik véletlenül, hanem mindent Ő irányít – jó megnyugodni ebben a bizonyosságban!
Hadd legyen itt végezetül még egy kérés, amit Dávid elmondott: „Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak!” 31 (Károli Gáspár pontosabban fordítja az eredeti szöveget: „a kik a háborúban gyönyörködnek.”)
Sokunk szívében ott van a kérés, melyet Luther Márton így énekelt: Adj békességet, Úr Isten, a mi időnkben a földön. (330. dicséret). Hisszük, hogy Ő ezt is megteheti, mint mindenható Isten és meg is akarja tenni, mint szerető mennyei Atyánk. Ámen.
Az Úrra bízzad dolgod, könnyebbül a teher
Ezer baj közt is boldog, aki nem csügged el.
Minek a gond, a bánat, miért gyötröd lelkedet?
Az Istent kérjed, várjad, s megnyered ügyedet.
397. dicséret 2. verse
Mészár István
lelkipásztor, Akli, Aklihegy
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 16.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 18. >>>
