Olvasandó: Zsoltárok 62
„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig. Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! Istennél van az erő; nálad van, Uram, a szeretet.”
Szeretett testvérek! De jó lenne elcsendesülni, ha körülöttünk zúgó panasz és indulat áradat elcsendesedne. Ezért vágytam 12 év kihagyás után nagyon horgászni az elmúlt esztendőben. Nagyon nehezen sikerült, de összejött, csak egyedül voltam a tónál, kívül csend volt, a halak sem zavartak, de azt vettem észre, hogy amit eddig kívülről zajoltak felém az bejutott, és bennem sem volt csendesség. Hát nekikezdtem imádkozni, órákon keresztül csak önteni ki a szívemet, átrakni a terheimet Arra, aki már rég tanácsolta, hogy minden gondomat Őrá vessem, és Neki gondja van rám, még ha én magam is vagyok a gond, akkor is. Kicsit furcsán néztek itthon rám, hogy halfogás nélkül mégis mosolyogva tértem haza. Istennél elcsendesült a lelkem.
Csak Istennél csendesül el a lélek, Dávid ezt már tőlem hamarabb megtanulta. Pedig ő ment Saul lelkét nyugtatni lantjával és volt, amikor úgy tűnt sikerült, de azért volt, hogy a dárda repült felé. Erre kevés a zene, kevés a horgászat, kevés a gyógyszer, sok mindenki sok mindent kipróbált, de ahelyett, hogy sok tévúton elindulnánk, tegyünk magunknak egy szívességet: higgyünk Isten Szavának! Van nekünk a zajból és a bajból is kihez menekülni, harcolj meg azért, hogy ez a kapcsolat megmaradjon és még szorosabb legyen. Eltelt több mint 2 év a háború sötét árnyékában, és amíg a nyugati gazdagok építettek bunkereket, mi nem tettük tönkre a szép kertjeinket ezzel. Milyen nagy munka lenne a két kezünkkel, otthon építeni egy óvóhelyet. De nekünk van hova meneküljünk, van készen lelki óvóhelyünk, csak legyünk mindig elég közel hozzá! Ott az Ő csendjében, biztonságban vagyunk, ott a kősziklán épült erős várban van segítség, reménység, oltalom, erő és szeretet. Képzelj el egy nagy sziklán, egy erős várat, ahol van segítség, reménység, erő és szeretet, ott még kis gyenge embernek is jó lenni. A kőszikla biztos, a vár erős, ott mindaz amire szükségünk van, már megvan, nem nekünk kell ezeket oda cipelni, esetleg magunkat. Vállald ezt a fáradságot és időt, menekülj mindennap az Úrhoz.
A végére még két csodálatos dolog.
1. Miközben menekül imádságában Isten csendjébe Dávid, először még azt mondja, hogy nem ingadozom sokáig, de amikor tovább halad a biztos menedék felé, egyre nagyobbnak látja Istent már azt mondja: nem ingadozom. Ha még egy kicsit ingadozol, gyere tovább az Úrhoz.
2. Az elején még önmagát kell bíztatnia, hogy menekülj már te gyenge ember az Erős Istenhez, miközben ezt teszi, a végére már eljut oda, hogy ő bíztat másokat: „Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!” Tanuljunk Dávidtól! Ámen!
Barta Ferenc
lelkipásztor, Barkaszó, Rafajnaújfalu
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 10.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 12. >>>
