Olvasandó: Zsoltárok 56
Kiemelt ige: Zsoltárok 56,2-9
„Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és gyötörnek engem. Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen. Ha félek is, benned bízom! Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! Szüntelenül elferdítik szavaimat, minden gondolatukkal rosszat akarnak nekem. Összefognak, lesben állnak, lépteimet figyelik, mert az életemre törnek. Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem! Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!”
Kedves Testvérek! Mikor válaszúthoz érkezünk életünkben, sok jó ismerősünk próbál jó tanácsot adni. Emberi bölcsesség és okosság adott jó tanácsot Dávidnak akkor, amikor a filiszteusokhoz menekült. Tudta, hogy ez a nép nem tiszteli Istenét, de mégis erre a tanácsra hallgatott, hiszen otthonában Saul üldözte. Mikor azonban a filiszteus király megtudta, hogy Dávid kicsoda valójában, vendége már tudta, hogy életveszélyben van.
Ebben a helyzetben fogalmazta meg imádságát, amelyben először is kegyelmet kér. Mielőtt még bármit kérne, várna, mondana az Istennek, kell egy alap, ami által hozzászólhat a mindenek Urához. Az, hogy mi Istenhez imádkozhatunk és Ő meghallgat minket, nem jár nekünk automatikusan! Csakis Krisztus kegyelme által kérhetünk mi is bármit az Úrtól!
Istenben bízni és az Igét felmagasztalni, ez most Dávid legelső feladata. Nem ravasz megoldásokon való töprengés, nem emberi segítség keresése, hanem az Úr magasztalása! A segítség meg is érkezett az Úrtól. Mikor kelepcébe kerülünk, hadd legyen első Isten dicsőítése, a neki való hála, a hozzá való fordulás! Utána az Úr megmutatja, hogyan tovább!
Szüntelenül elferdítik szavaim, mondja Dávid. Valóban fájdalmas megtapasztalás, mikor egyet mondunk, de szándékosan félreértelmezik azt. Szándékosan a rosszat hallják ki szavaink mögül. Az igent nemmé tekerik, a jó rosszá, a rosszat jóvá. E sorokat olvasva úgy érzem, hogy az ember mintha semmit sem változott volna azóta. Van internetünk, műholdjaink, atomreaktorunk, de emberi természetünk ugyanolyan gyarló, mint az ókorban!
A keresztyén ember felelőssége, hogy legyen igazságos szavaiban, és mások szavát se forgassa ki! Mert épp így keletkezik a rosszindulatú pletyka és a hazugság. A mondás szerint a hazugság már a fél falut bejárta mire az igazság a cipőjét húzza. A rosszat, amely ott lakik mindannyiunkban, könnyen odaképzeljük mások szavai mögé és tovább is mondjuk. Krisztus mire tanít minket? A ti igenetek legyen igen, a ti nemetek pedig nem. Ennyi és nem több! Egyenesség, amely őszinte beszélgetéseket és békét hozhat. Próbáljuk meg minden emberben a jót nézni, és nem a rosszat! Akkor sokkal boldogabbak és reménykedőbbek lehetnénk a hétköznapokban!
Gyűjtsd könnyeimet egy tömlőbe, Uram! Dávid abban reménykedik, hogy lesz számonkérése azoknak, akik Isten népét gyötrik és üldözik. Nem felejtődik el, nem lehet szőnyeg alá seperni vagy pénzzel elintézni, mert maga az Úr vezeti ezt a könyvet. Fel van írva benne minden cselekedet. Ez adjon erőt nekünk, mikor minket bántanak, és ez őrizzen meg attól, hogy mi bántsunk másokat! Ámen.
Gulácsy Dániel
lelkipásztor, Munkács
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 4.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 6. >>>
