Olvasandó: Zsoltárok 55
Kiemelt ige: Zsoltárok 55,7; 23
„Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?”
„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.”
Kedves Testvérek! Veszedelmes dolog elhagyatottnak lenni. Az érzés, a megtapasztalás, hogy magamra hagytak még a legközelebbiek, a barátok, a testvérek is. A zsoltáros nem csupán az emberektől való elhagyatottságot tapasztalta meg, hanem még Isten sem szól hozzá! Olyan, mintha elzárkózna a bajba jutott embertől, mintha nem látná, hogy az igazak a bűnösök miatt szenvednek oly nagyon a földön. Olvasod az Igét, és mintha nem szólna az Úr? Hallgatod a prédikációt, de csak cikáznak gondolataid a napi hírektől az elvégzendő feladatokig?
Különösen fájdalmas, ha olyanok bántanak bennünket, akik bizalmas jó barátaink, a gyülekezetben testvéreink voltak! A legközelebbiből is lehet a legtávolabbi! Egyszer egy édesapa azt mondta tanácsként fiának: ha udvarolsz egy lánynak, nézd meg, hogyan viselkedik az ellenségeivel, mert ha házasok lesztek, veled is úgy fog viselkedni a nehéz időkben!
Egy ilyen csalódott állapotban természetes, hogy megfogalmazódik bennünk is az, ami a zsoltárosban: az elvágyódás. Még ha szeretjük is az emberi közösségeket, még ha extrovertáltak vagyunk is, az emberekben való csalódás ezt mondatja velünk: bárcsak mindenki békén hagyna! Milyen jó lenne, ha szárnyunk lenne, és szabadon elszállhatnánk valahová, ahol nem bánt a gonosz emberek bűne? A zsoltáros így mondja: elrepülhetnék, és nyugton lehetnék. Sokan odaképzelnek most a „nyugton” szóba még egy a betűt középre! Egy olyan helyre, ahol nincs háború, létbizonytalanság, mindennapi általános bezárkózottság és veszély!
Azonban nagyon vigyázzunk: a keresztyén ember nem építheti önmagában az embergyűlöletet! Bármilyen gonoszul viselkedett velünk a másik ember, még ha testvér is a hitben, mindez nem jogosít fel bennünket, hogy elhagyjuk gyülekezetünket, közösségeinket, családunkat! Ahogy a mi Urunk Jézus Krisztus imádkozott: „nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól!” (Jn 17,15)
Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Isten meg tud őrizni a gonosztól. Ezt a hitvallást mondja el a zsoltáros, aki egy kétségbeesett, hitehagyott embernek tűnik első pillantásra! Mégsem veszítette el hitét! Mégsem hagyta el őt végleg Isten! Mégis van remény! Sőt, még csak nem is ingadozik az, aki emberileg olyan gyengének és kiszolgáltatottnak tűnik!
Honnan ez az erő, honnan ez a hit, hogy még csak nem is inog meg? Kedves Testvérem, csak a Szentlélektől adatik ez. Nem magunkból izzadjuk ki a mostani embert próbáló időkhöz az erőt! Istenre helyezd terhedet! Nem fog elhagyni téged! És hidd szilárdan minden nap, hogy az Ő szeretete nem változik. Ámen.
Gulácsy Dániel
lelkipásztor, Munkács
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 3.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. június 5. >>>
