Kiemelt ige: Zsoltárok 42,2
”Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!”
Izrael földje száraz, félsivatagos vidék, ahol a víz kincset ér. Már a régi időkben megtanulták az emberek összegyűjteni a ritkán hulló esővizet. A modern időkben pedig Izraelben találták fel a csepegtető öntözést. A víz, különösen az „élő víz” (a mozgó, folyó vizet érti ez alatt a Biblia), valóban kincset ért. A zsoltáros ezzel a szép képpel fejezi ki vágyakozását Isten felé. Egy lelki szomjúság gyötri az imádkozót. Szeretne Isten közelében lenni, Vele betöltekezni. Hiszen szomjúságát nem oltja semmi más.
Kedves olvasóm, tapasztaltad-e már, hogy a nyári forróságban semmi nem tudta eloltani a szomjadat. Sem a cukros üdítők, sem a tea vagy kávé, mert friss vízre áhítoztál. A lelki szomjúságra is sokféle alternatíva kínálkozik. Boldog leszel, ha: szórakozásnak szenteled magadat, élvezed az életet, ha sok pénzed lesz és meg tudsz vásárolni mindent, stb. De ezek a dolgok legfeljebb egy ideig oltják el a lelked szomjúságát, utána újra, talán még erősebben érzed, hogy valami másra szomjazol. Jézus így fogalmazta meg ezt: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne” János 4,13-14.
Isten szeretne megelégíteni téged, hogy többé ne szomjazz másra. Ő az, akire a lelkünk vágyik, mint a szarvas a folyóvízhez. Jó minden reggel megjelenni Isten előtt és betöltekezni az Ő jelenlétével. De még ennél is sokkal jobb állandóan ott maradni az Ő közelében „mint a folyóvíz mellé ültetett fa” Zsoltárok 1,3.
Egészen más értelmezését kínálja a szakasznak Ágoston egyházatya, aki arról ír, hogy a szarvasnak és minden más növényevőnek is nagy kockázatot jelent a vízhez járulni. Hiszen a ragadozók gyakran épp az itatóhelyek közelében lesnek áldozataikra. A sűrű erdőben vagy magas fűben biztonságban érzi magát a szarvas. De a folyó partján kénytelen megmutatni önmagát. A szarvas félelemmel a szívében megy a vízhez és vállalja a kockázatot, hiszen nem tud víz nélkül élni. Ez az értelmezés is igaz. Az ember gyakran félve megy Isten közelébe. „Mi lesz, ha elítél, ha eltaszít magától”. Félve mutatom meg magamat és vállalom fel bűneimet, hiszen ez sérülékennyé tesz engem. És mégis mennem kell, mert bűnbocsánat és Istennel való közösség nélkül nem élhetek.
Vágyakozás és félelmek között azonban mégis Istenhez kell járulnunk. Hiszen Ő az életünk forrása. Éljük ezt a mai napunkat is az Úr életet adó jelenlétében. Ámen
Kacsó Géza
lelkipásztor, Bátyú
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. május 21.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. május 23. >>>
